Egyfelől szeretem a Facebookot, másfelől pedig utálom. Ami nincs ott, az nem is létezik, mindenki egy feltupírozott, ideologizált imázst tol magáról, és képes nemcsak a kamaszok világképét eltorzítani, de nagyon sunyi csapdát állít a felnőttek számára is, stb. Emellett viszont, amit szeretek benne, hogy ha van egy baráti köröm vagy egy csoport, akikkel tematikus érdeklődésünk egyezik, akkor velük nagyon hatékony és prompt (azonnali) módon lehet információt (vagy reklámot, ne szépítsük) megosztani. Koncentráljunk az információra.
Egy csomó, a hastánccal kapcsolatos morzsát tudok felcsipegetni az idővonalam talajáról. Inspirálhat egy valaki által megosztott táncos vagy zenei videoklip, egy fénykép, további keresgélésre ösztönözhet egy megosztott cikk pl. a kairói mindennapokról. Jó, értem én, hogy nagyon könnyen be lehet dőlni itt a marhaságoknak is, meg hogy az igazi újságíráshoz képest ez egy ponyva. Ám legyen, Wilbur Smith-t is szeretem, jöjjön hát a közösségi médiából elérhető szórakoztató madáreleség is 🙂
Így bukkantam rá egy kedves, bosnyák hastáncos barátnőm jegyzetére. Úgy döntöttem, hogy ez egy fontos topik, és méltó arra, hogy lefordítsák magyarra is. Fordításokat közöltem már máskor is a blogomon, volt egy gyakorlásmódszertanról, meg egy a Reda Troupe alapításáról szóló postom. Mert hogy van rá igény a magyar hastáncos közösségben, én pedig ilyenkor kiélhetem közszolgálati perverzióimat és egy kicsit MHTI-t (Magyar Hastánctávirati Iroda) játszom.
Ezúttal a következő fordítást szeretném meg is véleményezni. Nem a tartalmát, mert az az, ami. Történt viszont az, hogy magát a fordítást kiraktam jegyzetként és megosztottam a Facebook egyik legnépesebb hastáncos csoportjában. És nagyon tetszett, hogy valaki egy nagyon érdekes véleményt fogalmazott meg a témában.
Íme a jegyzet fordítása, és utána következzenek a hozzáfűzött gondolataim.
Pletykák Badia Masabniról és az aranykor táncosairól
Először is szeretném elmondani, miért is írtam ezt a bejegyzést. Azért, mert borzasztóan szeretem ezt a táncot! A rendes munkámat hátrahagyva lettem főállású tanár és táncos. Sok időt áldoztam fel ennek a művészeti formának és történetének a kutatására és folytatni is fogom. De ez egyáltalán nem könnyű, mint ahogy semmi sem az az életben.
Szóval térjünk is a tárgyra… Hallottam és olvastam olyan megjegyzéseket, miszerint a legendás Farida Fahmy szájából elhangzottak olyanok, hogy a Badia Masabni által üzemeltetett Casino Opera kuplerájként funkcionált és Masabni volt a táncosok madámja (beleértve Samia Gamalt, Taheya Cariocát, stb.), akik mind prostituáltak voltak és jobb, ha ebben belenyugszunk. De én ebbe nem tudok és SOHA nem is fogok, függetlenül attól, hogy ki mit mondott. Aki ismer, tudja, hogy igazán makacs nő vagyok, és nem hagyok semmit sem befejezetlenül a levegőben lógni. Különösen akkor, ha ez az orientális tánccal kapcsolatos.
El is szomorodtam és megbántódtam, amikor ezt olvastam, ezért elhatároztam egyik este, hogy emailt küldök Farida Fahmy-nak, hogy őt magát kérdezzem meg ezekről a pletykákról. Kedves asszisztense, Kety Sharif válaszolt nekem és azt írta, beszélni fog Faridával a témáról és email fordultával választ küld nekem.
Így kaptam egy olyan választ, ami megcáfolta a pletykákat. Íme a képernyő kép az emailről, amit kaptam:
Képernyőkép fordítása (fentről lefelé):
Első levél
Nagyon szívesen, ma este érek Kairóba és hamarosan egyeztetek Faridával.
Második levél
Hello Aleksandra,
Épp most beszélek Faridával. Sohasem használta a kupleráj kifejezést, ő azt mondta, Badia kaszinókat üzemeltetett. És igen, volt egy intézményesített rendszer, amelynek keretén belül alkalmazott ott hölgyeket, akik a vendégekkel egy asztalnál foglaltak helyet és fogyasztásra bírták őket, de ez a munkakör külön volt választva a táncosoktól teljes mértékben. Badia nem szerette, ha a táncos és szórakoztató csapat ezekkel az „alkalmazásban álló hölgyekkel” keveredik. Farida ezen kívül azt sem mondta soha, hogy Samia és Taheya prostituáltak lettek volna. Információi az ott zajló eseményekről Ali Redától, a férjétől származnak, aki fiatalkorában táncművészként dolgozott Badiánál, még a Faridával való megismerkedésük előtt.
Újfent bízom abban, hogy a fentiek segítenek tisztázni azt, amit Farida valójában mondott.
***
Kety, köszönöm még egyszer!
Véleményem szerint ezek a kaszinók voltak az első „erőművek”, ahol a feminista, forradalmi szemléletű nők először érvényesülhettek, állhattak ki magukért egy maszkulin környezetben. Köszönöm az idődet, hogy ezt elolvastad!
———————————
Köszönöm szépen Aleksandrának ezt az utánajárást, szerintem szakmai szemmel nagyon hasznos, laikus szemmel pedig érdekes és izgalmas információkat kaphattunk ebből a szösszenetből is. Kicsit, de tényleg csak minimálisan, utána néztem annak, ki is volt Badia Masabni, és most egyelőre ezt a YouTube videót osztanám meg róla és táncosairól. A film anno a Casino Opera promóciós anyaga volt 🙂
A véleményt, ami az írásra érkezett, nagyjából úgy tudnám összefoglalni, hogy a véleményező szerint tök mindegy, hogy ezek a táncos csillagok valóban prostituáltak voltak-e vagy sem. Csak az számít, hogy jó táncosok voltak. Illetve, hogy sokunkban nem tisztázott a prostitúcióhoz való viszonyunk és előbb ezt kellene rendbe rakni. Erre azt írtam neki, hogy igen ám, de azért nem árt egyértelmű üzeneteket sugározni magunkról a potenciális közönség, és potenciálisan hastáncot tanulni vágyók felé. Erre az volt a további reakció, hogy egy-két cikk nem fogja meggyőzni az étterem tulajdonosokat arról, hogyan bánjanak velünk.
Tudjátok mit?
Valóban nem! És egyetértek a hölggyel tulajdonképpen mindenben. Nekem teljesen nyolc, hogy mit meg hogyan csináltak a nők akármikor életükben, bármelyik korban. Nem ítélek meg senkit azért, mert a testét árulja. Ez egy döntés, amit mindenki így vagy úgy meghoz; egy körülmény, és van, akinek igen komoly lehetőség, megmenekülés. Miért is ítélném ezt meg?
Azonban egyvalami nagyon megfogta a figyelmemet ebben a jegyzetben. Mégpedig az, hogy keveredésnek helye a két, különböző céllal alkalmazott személyzeti egység között nem lehetett. Mit is jelentett ez? Azt, hogy a konzumhölgyek konzumáltak, a táncosok és szórakoztatók táncoltak és szórakoztattak. A probléma itt akkor kezdődik, ha valaki ebben a helyzetben elkezdi keverni a két (vagy több) dolgot. És itt nemcsak egy étterem/szórakoztatóipari egység tulajdonosára, a gonosz “főnire” gondolok. Mert láttam én már többféle karón is azt a varjút.
Keverni ezeket nem rosszindulatú dolog. A főnök sem rosszindulatú, csak tárgyként kezeli a táncost. A táncos sem rosszindulatú, csak azt érzi esetleg, így jobban boldogul, ha saját magát is eszközként használja. Vagy a franc tudja (de talán még ő maga sem), mi motiválja ilyenkor.
Persze a “kispadról” könnyen lehet beordibálni, hogy így meg úgy csináljon valamit az ember lánya. Higgyétek el, tök más ott bent. Ki vagy szolgáltatva a helyzetnek, persze mindezt önként, de akkor is. Ott vagy “egy szál” hastáncos ruhában és már simán mindent belehallucinálsz a helyzetbe: hogy ha nemet mondasz valamire, akkor nem fizetnek ki, vagy bajod esik.
És tudjátok mit?
Én, mint játékos, a következőt tudom mondani.
Ha a szívemben és a fejemben tudom, ki vagyok, miért vagyok ott és hol a helyem, akkor mi is történhet? Akkor azt tudom mondani, hogy köszönöm, ezt kérem, vagy hogy köszönöm, de ezt nem kérem. Lehet, hogy nem fognak kifizetni, és hiányozni is fog akár a havi büdzséből? Lehet. Lehet, hogy nem hívnak oda vagy ehhez hasonló helyekre többet? Lehet az, hogy ezzel helyet csinálok az életemben valami értelmesebb fellépési lehetőségnek? Elég valószínű.
Ha a szívemben és a fejemben tudom, ki vagyok, miért vagyok ott és hol a helyem, akkor mi is történhet még emellett? Az, hogy arra, aki lát, találkozik velem, beszél velem, valamilyen hatással leszek és lehet, bizonyos dolgokat másképp fog gondolni majd azután. Lehet úgy, hogy az rám vagy a táncos közösségre nézve is jó.
És szerintem ez a lényeg. Nem az, hogy most akkor megfogjuk az XY buta kis fejét és addig rázogassuk, amíg meg nem érti, hogy mit és hogyan akarunk. Hanem fogjuk meg végre a mi saját, néha-néha igencsak butus kis fejünket, simogassuk meg szeretettel, és mondjuk azt neki, hogy “Szeretlek és méltósággal bánok veled!” Mert minden itt kezdődik.
***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!
Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂
***ÚJ KEZDŐ HASTÁNC KURZUST INDÍTOTTAM!***
Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ott megtalálsz minden részletet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: