Hastánctábor “Mesefalván” – élménybeszámoló

Régen, gyerekként utáltam a táborokat. Talán azért, mert anyukámnak szegénynek csak afféle, gyerekfejjel nyominak megélt napközis táborra volt pénze. Meg talán azért is, mert úgy éreztem, lepasszol, megszabadul tőlünk. Jó, ezt így utólag teljesen megértem, négy gyerekre volt egymaga, de ott és akkor nem esett jól. Aztán jöttek a kiskamasz/kamasz évek, amikor jöttek a zenetáborok – NEM RÖHÖG, NEM ÉRTI FÉLRE! 😀 😛 Na azokban már kezdtem egészen jól érezni magam, tülköltünk egész nap (trombitáltam 12 évet, fúvószenekarokban játszottam), és buliztunk egész este. Akkoriban gondtalan résztvevőként éltem meg ezeket, nem kellett semmire sem figyelni, csak befogadni azt, ami jött.

Ugyanez volt a szitu az elmúlt években is a hastánctáborokkal. Jó, eleinte azért összeakadt pár agysejt odabent, hogy hastáááánc, meg táááábor, há’ noooormális? Kicsit küzdött bennem a gyerek, hogy ez így nagyon nyomin hangzik, de aztán végül, amikor eltoltam az arcocskámat egy ilyenbe, azóta ezt is jó bulinak tartom 🙂 Voltam már hastánctáborban csak simán “nettó” résztvevő annyi feladattal, hogy kitöltsem a rendelkezésemre álló teret, aztán meg kistanár, reggeli jóga náci (hastánctáborban reggel 8-kor jóga órát csakis roggyantak tartanak, de az se komplett, aki részt is vesz rajta 😀 ). Viszont most volt idén először, hogy kolleginámmal, Sárközy Zsuzsó Shererah-val mi voltunk A TANÁROK. Én, mit sem sejtve, boldogan és lelkesen rámondtam az áment, mert azt gondoltam, hogy kb. olyan lesz majd, mint tartani egy 2-3 órás workshopot. Aha…ja nem!

Sok szempontból volt tanulságos ez a hétvége, nem is nagyon tudom, hol kezdjem

Először is: békés megyei paraszt gyerekként egy idő után nagyon tudok fuldokolni Budapesten, igaz, lassan 14 éve lakok itt. Viszont az a szörnyű, hogy ezt észre sem veszem, csak már akkor, ha kiszabadultam abból a közegből. A tábor Bölcskén volt, ez a falu Dunaföldvártól nem messze található. Sok szempontból hasonlít arra a közegre, ahol felnőttem, bár ez a település kicsit zegzugosabbnak hatott, a békési falvak vagy egy utcából állnak (szalag falu), vagy sok-sok merőlegesből, amelyek négyzetrácsként szelik át a településtudományilag csak “tehénlepénynek” nevezett, nagy kiterjedésű, ámbár szellősen beépített falvakat (az ilyen helyeken k#&$@ hideg van télen). Summa summarum, odaértünk, és megállt az idő! Szántóföldek, dimbek-dombok, kicsiny házak, kedves terek, a júliusi forróságban enyhén kiégett fű, kabócák, meg egyéb rovarok zümmögése, jó levegő, gatyarohasztó meleg. Jajj de hiányzott már! Az egész helység valóban “Mesefalvaként” hatott rám, visszarepített a gyerekkoromba. Ja, azt tudtátok, hogy ez az egyetlen falu egész Magyarországon, ahol még van működő mozi???

A tábor hangulatát amúgy csak még autentikusabbá tette számomra az esti szalonna sütés, beszélgetés a csillagok alatt, a szúnyog csípések. Bónuszként, mivel nem tábor a tábor valamilyen mini sérülés nélkül, sikerült lehorzsolni a seggem oldalát Jucusék gyerek csúszdáján – így jár, aki rövidgatyában akar lecsúszni egy olyan alkalmatosságban, amibe a valaganák csak a háromnegyede fér bele 😀

Saidi workshop – a büszke túlélők 😀

Akikkel találkoztam…

Aztán pedig szeretnék kitérni a szervezőre és a résztvevőkre. Tóthné Baranyai Jucus, a bölcskei Ízisz Hastánccsoport és iskola, valamint három fiú édesanyjaként keresett meg ezzel a lehetőséggel, hogy Zsuzsóval tanítsunk a táborában. Akkor még nem sejtettem, hogy mekkora élménnyel fog megajándékozni. Nagyon jó volt megtapasztalni azt, hogy valakinek ennyire a bőre alatt legyen a hastánc szeretete, a saját közösségének a gondozása iránti igénye, a szervezés és úgy ánblokk az a végtelennek tűnő energia és szeretet, nagy adag lazasággal kombinálva, amit non-stop sugároz. Arról nem is beszélve, hogy simán régebb óta táncol, mint sok tanár, akitől ő és a csoportja tanul, de ego nélkül befogadja azt, amit kap és igényli is a folyamatos fejlődést.

Gyakorlásmódszertan workshop és az AHA élmény 😀

A tanítványai és a többi táborlakó szintén példamutatóak tanulás terén (is)! Azt vettem észre hogy mi “pestiek” nagyon el vagyunk kapatva 🙂 Jobbnál-jobb tanárok élnek ebben a vízfejben, nagy jó dolgunkban azt sem tudjuk, melyikhez járjunk. Megjegyezném halkan és tisztelettel, hogy el vagyunk telítődve és nem vesszük észre, mekkora kiváltság ez. Főleg a vidéki táncosokkal összehasonlítva. Jó, persze, vannak videók, meg Facebook, meg insta, de az nem olyan, mintha éreznéd a másik energiáját, megtapogat, kijavít, dicsér, bíztat, stb. Ezért nagyon kellenek az ilyen alkalmak, meg a workshopok, hogy elmenjünk oda hozzájuk, hogy ők jöjjenek. Azt látom, hogy van igény a fejlődésre, az információra és azt is látom, hogy az internet mindenhatósága még nem terjesztette ki teljes mértékben a fennhatóságát, még szükség van a személyes kontaktusra a tanulási folyamatban. És nagyon remélem, hogy ez még sokáig, az élet sok területén így marad.

Gyakorlásmódszertan – mindenki nagggyon figyel 😀

Saját tapasztalat

Ami pedig a saját dolgomat illeti, nem lehetek megint csak elég hálás ezért a tapasztalásért. Történt ugyanis, hogy nyomtam bele az egész hétvégébe az energiát, és sikerült totál kiszipolyoznom magamat…nem fizikailag elsősorban, inkább szellemileg és érzelmileg. És akkor itt reflektálnék a fent leírtakra, miszerint azt gondoltam, ez olyan lesz, mint tartani egy workshopot. Míg ott meg tudom azt csinálni, hogy 3 órában mindent kiadok magamból, ami csak van, addig ez nem működik egy hétvégében. Legalábbis nem így, ahogy most csináltam. Kaptam persze visszajelzéseket, sok-sok szeretetet a résztvevőktől, de teljesen rottyra vágtam magam. Nekem a derekam a gyenge pontom, ki is jött rajta (aztán jógáztam egyet és a helyére húzogattam 🙂 ). Szóval erre legközelebb nagyon kell figyeljek, függetlenül attól, hogy egy órát, egy workshopot vagy tábort egy tartok.

Hafla fellépők <3 <3 <3

Elkövettem egy merényletet is a táborban 😀 Összeállítottam egy olyan workshop anyagot, amilyennel hastáncon belül még nem nagyon találkoztam és jól kipróbáltam a lányokon. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam rá (remélem, nemcsak udvariasságból 😛 ), így hát mindenképpen tovább fogom még fejleszteni ezt az anyagot és be fogom építeni a rendszeres óráimba is. Röviden a téma: gyakorlásmódszertan, egészséges és tudatos hastánc technika. Részletek jönnek hamarosan 😉

Zsuzsó, Jucus és jómagam

Lécci-lécci legyen még!

Úgy a hastáncban, mint minden másban elsődlegesen a szerethető dolgokat értékelem nagyra, nekem ez a fontos. Minden más csak utána jön. Nagyon hálás vagyok ezért az intenzív, de nagyon kedves élményért minden táborozónak, Jucusnak, Zsuzsónak, akitől szintén sokat tanultam az ő workshopjain. Ezek után feléledt bennem a vágy, hogy minél több, más városban/falun élő hastáncossal találkozzak, hogy eszmét cseréljünk és tanuljunk egymástól valamit. Bízom benne, hogy a Jucussak való kooperációnak is lesz még folytatása és hogy másokkal is lesz alkalmam együtt táncolni 🙂

***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!

Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂

Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.