Amikor először láttam Annamarit a színpadon, teljesen ledöbbentem azon, hogy ez az ország, konkrétan Budapest még mindig tartogat hastáncos meglepetéseket. Nem tudtam, ki ez a csaj, honnan jött, és hogy tud ilyen jól táncolni…Nem vagyok az a puncsolós típus, ezért sokáig nem nagyon közelítettem felé, ha jól emlékszem, az első alkalom, amikor beszéltünk, nagyjából annyiban merült ki, hogy “Szia Annamari! Jujj de jó vagy!” 😀 Szerencsére hamar kialakult a szimpátia kettőnk között, és a személyében egy igazán inspiráló, kedves, nagyon egyedi humorérzékkel rendelkező, érdeklődő lányt ismerhettem meg.
Kiről is van szó? Egy baromi tehetséges, a tánc és művészetek felé nagy-nagy alázattal forduló, nagyon izgalmas személyiségű nőről. Én azt érzem, hogy nagyon sok közös van bennünk, amire az alábbi interjú rá is erősített.
Fogadjátok szeretettel Benkó-Fóthy Annamária gondolatait, érzéseit!
Ha jól tudom, oroszkai (Szlovákia) vagy eredetileg. Mikor költöztél te vagy a családod át Budapestre?
Így van, a Felvidéken születtem egy kis faluban, amit Oroszkának hívnak. Jómagam 2005 környékén költöztem Budapestre, követve anyukámat és a nővéremet.
Milyen dolgok érdekeltek gyerekként? Már akkor is vonzott a tánc vagy teljesen máshogy képzelted el a jövődet?
Gyerekként eleinte óvónéni majd fodrász szerettem volna lenni. Mindig is nagyon mozgékony, izgága gyerek voltam. Emiatt, a nővéremmel karöltve, számos foglalkozáson vettünk részt gyerekkorunkban. Tanultunk hip-hopot, rocky-zni és néptáncolni is jártunk egy darabig. Lámpalázasan ugyan, de gyakran fordultam meg a színpadon a legkülönfélébb okokból, ha épp nem a tánc miatt akkor az óvodai színdarabokban vettem részt, később szavaltam, népdalversenyekre jártam és az iskolai kórusban is énekeltem. Szóval volt minden. 🙂
Mikor találkoztál először a hastánccal és mi volt róla a véleményed? Mik voltak az első benyomásaidról, gondolataidról, érzéseidről?
Legelőször az első órámon találkoztam a hastánccal, előtte csupán halvány elképzeléseim voltak róla, mi lehet ez – amelyek olyan komoly alapokon nyugodtak mint a Disney Aladdin című meséje. Talán ti is emlékeztek a Prince Ali betétdalra, ahol fátyollal táncoló csábos hölgyek kísérik Alit amikor bevonul Agrabába. Szóval nem volt túl sok fogalmam róla valójában miről is lehet szó. De valami rejtélyes és egzotikus dologra gondoltam – egy menő és különleges hobbira.
Mikor mentél el az első hastánc órádra, és kihez? Ki(k) volt(ak) a tanárod/tanáraid? Kik a példaképeid és miért?
Az első hastáncórámra 2010-ben keveredtem el. Egy ismerősünk járt hastáncolni és ő mutatott nekem és a nővéremnek néhány hastáncmozdulatot. Elképesztő volt ahogy izoláltan tudta mozdítani a csípőjét minden más testrészétől elkülönítve, azonnal megragadott a könnyedsége és az amilyen élvezettel táncolt. De legfőképpen az az én erő taglózott le ami belőle áradt, a magabiztossága – én is ilyen erős nő akartam lenni. Így hát elkezdtem otthon gyakorolni a mozdulatokat, minden áldott nap csak sétáltam körbe-körbe a szobámban és a csípőlökést gyakoroltam.
Rá kb. 2 évre, azaz 2012 környékén ugyanettől az ismerősömtől kaptam egy bérletet Virág Judit óráira. Addigra már rátaláltam az interneten Rachel Brice-ra és beleszerettem a Törzsi Fúziós Hastáncba ezért különösen hálás voltam ezért az ajándékért. Tavasszal csatlakoztam Judit Mimosa Tribe nevű csoportjához.
Egy évre rá, 2013-ban találtam rá Téglás Krisztinára akinek a tánca egy teljesen új dimenziót és szintet nyitott meg számomra. Az első pillanattól fogva éreztem az előadásában valami mélyen gyökerező művészi tartalmat ami azonnal magával ragadott. A nála vett első óra után teljesen ledöbbentem, azt hittem ennyi év után én már hű de profi vagyok – ott és akkor rádöbbentem, hogy vannak itt még technikai magaslatok. Mit magaslatok? Hegycsúcsok! Úgyhogy vele folytattuk ennek a képzeletbeli hegynek a meghódítását. A vele töltött 2 év során szerencsém volt megtapasztalni egy közeli, mentori kapcsolatot – mely során koncentráltan és folyamatosan tudtam fejlődni. Krisztával jártam legelőször külföldi workshopon és fellépésen is, ami hatalmas élmény volt a számomra. Valamint az ő vezetésével készítettem és vittem színpadra a legelső szólómat is.
2015-ben, miután Kriszta külföldre utazott, Tóth Sziszhez irányított át, ahol egy rövidebb időszakot töltöttem el. Megismerhettem a stílus egy újabb, eltérő megközelítését és még több nagyszerű táncost, akik legalább annyira lelkesedtek ezért a stílusért mint én. Meg persze a datura online-t. Ennek az oldalnak a használatára ugyanis először Tóth Szisz biztatott, ezzel megmutatva számomra a következő hegycsúcsot.
Innentől nem volt megállás, otthon kezdtem képezni magam az oldal segítségével, ott ugyanis azoktól a legendáktól tanulhattam akik immár 5 éve a példaképeim voltak.
Az elmúlt 3 évben rengeteg impulzus ért. Lehetőségem volt ellátogatni számtalan workshopra, csodás kollaborációkban vehettem részt a hazai táncos élet képviselőivel. Megismerkedtem a kortárstánccal, a hatha jógával, belekóstoltam a hiphop-ba, az ATS-be és balettba is.
A példaképeimet illetően, felsorolás szintjén a külföldi kedvenceim: Rachel Brice, Zoe Jakes, Piny Orchidaceae, Illan Riviére, Tjarda van Straten, April Rose, Kami Liddle, Inga Petermann, Ashley López. Igazából szinte végtelen a lista, minden táncosban van valami amiből tanulhatok és tanulnom érdemes. Igaz ez a hazai táncosokra is kezdve a tanároktól egészen a tanítványokig, a barátaimtól a családtagjaimig.
Gyakran meglepődnek, és megjegyzéseket tesznek azok az emberek, akiknek elmondom, hogy hastáncolok. Ezt már megszoktam 😀 Na de mi a helyzet a törzsi fúzióval? Ez a stílus egyáltalán nem az, ami elsőre beúszik az emberek lelki szemei elé. Hogyan reagálnak, amikor látnak téged élőben, videón vagy elmondod, pontosan milyen is ez a stílus?
Leggyakrabban a következő reakciót kapom: „Wow! Az meg mi?” vagy „A hastáncot értettem…” Közben természetesen a „kikerekedett szemektől” kezdve az „azt meg eszik vagy isszák” arckifejezéseken keresztül minden kiül az emberek arcára. Leginkább az jellemző, hogy fogalmuk sincs hová tegyék. Ilyenkor elmondom nekik nagy vonalakban, akit még ezután is hajt a kíváncsiság az általában megnéz egy-egy ilyen videót. Eleinte szeretem a saját munkáimat helyett inkább a legendákról készült videókat megmutatni. Ezután elképednek, de már nem úgy mint korábban, inkább valamiféle izgatottsággal vegyes tisztelet csillan fel a szemükben. Amikor szavak nélkül dicsérik ezt a művészetet, az számomra csodálatos érzés.
Mit szólt a közvetlen környezeted, barátaid, családod, amikor elkezdted ezt a stílust? Illetve, hogyan reagáltak, amikor látták, hogy ez bizony komolyabb elköteleződés? Hogyan viszonyul a párod a hastáncos ambícióidhoz?
Mindenki abszolút pozitívan állt hozzá, soha nem kaptam negatív visszajelzést tőlük – egyszerűen hagyták, hogy csináljam ami érdekel. Ez így volt az elején és most is így van.
A férjemnek kifejezetten sokat köszönhetek, nélküle valószínűleg egészen máshol tartanék ma. Szerencsés vagyok, hogy mindig maximálisan támogat mindenben – segít és nem engedi, hogy feladjam. Folyamatosan biztat, rávilágít arra, hogy milyen módon tudnék még többet kihozni magamból. Hálás vagyok neki azért is mert általában abszolút objektív tanácsokkal lát el a munkáim kapcsán. Nem ömleng ész nélkül arról mennyire csodálatosan táncoltam, hanem igyekszik a maga módján visszajelzést adni arról, hol és miben tudnék még szerinte fejlődni és mi az ami szerinte jó vagy adott esetben kevésbé jó irány. Ez nagyon sokat segít. Megint csak szerencsének mondhatom magam amiatt, hogy több olyan ember is van az életemben aki ilyen jellegű visszajelzéseket ad és ezzel sokat segít a fejlődésben. Félreértés ne essék, a dicséret mindig jól esik a lelkemnek de a fejlődéshez kulcsfontosságú tud lenni egy helyénvaló és ésszerű kritika.
Mikor kezdtél el tanítani és miért? Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a táncteremben és azon kívül? Mi volt a legnagyobb kincs, amit eddig felfedeztél és mi a legfontosabb tapasztalat, amivel eddig gazdagodtál?
Már 2014-ben elkezdtem tanítani, az egyik ismerősöm tudta, hogy táncolok és megkért, hogy mutassak neki néhány mozdulatot. Otthon van egy szobám ahol táncolni szoktam, ott táncoltunk néha-néha az éppen aktuális érdeklődő barátnővel/ ismerőssel. Úgy igazán 2015 nyarára jöttem bele a dologba amikorra már összegyűlt egy nagyobb létszámú csoport, akiket már nem lehetett egyesével oktatni – leginkább a hely szűkössége miatt.
A legnagyobb kincsek amiket felfedeztem:
- az egymásba vetett bizalom
- az elfogadás
- egymás tisztelete
- hajlandóság a kemény munkára
- hajlandóság a folyamatos önvizsgálatra és alázatra.
Mostanában érdeklődsz a kortárs táncok iránt is, és szereted ötvözni a törzsi fúziót kortárs elemekkel is. Fontosnak tartod, hogy a hastáncosok (orientális és más stílusokban egyaránt) más táncokban is elmélyedjenek? Ha igen, miért?
A mi stílusunk esetében – amiatt, hogy több tánc egyesüléséből jött létre – szükségesebb lehet a cross training, de nem elengedhetetlen. Személyre szabottan változik az igény a kitekintésekre. Attól is függ mennyire nyitott az illető az új dolgokra és hogy mennyire szereti arcul csapni az egóját. Mindenképpen javaslom a más táncokban való elmélyedést ha:
- szeretnéd új perspektívából látni a világot
- valami újat szeretnél kipróbálni
- tudsz alázattal közelíteni az új rendszer felé
- ugyanakkor hajlandó vagy nevetni magadon és megengedni magadnak, hogy kezdő legyél.
Akárhányszor belekezdtem valamilyen új stílusba függetlenül attól, hogy végül mennyi ideig tartott az affér– mindannyiszor tanultam valami újat nem csak a mozgásról, hanem önmagamról is. Az én személyiségemmel ez egy win-win helyzet, de ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ez mindenkire igaz lesz.
Tehát röviden: javaslom a más táncokban való elmélyedést abban az esetben, ha az nem hat destruktívan az adott ember önértékelésére. Azt gondolom, hogy a hastánc önmagában egy rendkívül komplex, árnyalt műfaj amelynek az elsajátítására egy egész élet sem lehet elegendő – így tökéletesen megértem azokat akik úgy gondolják, hogy nincs szükségük cross trainingre.
Mesélj egy kicsit a fellépő csoportodról, a Hedera Tribe-ról. Mikor alapítottad, kik a tagok, milyen projektek vannak kilátásban még 2018-ban?
A Hedera Tribe, mint név először 2017 tavaszán merült fel amikor az első koreográfiánkkal készültünk. A névadó egyébként az egyik tagunk Lenthár Sarolta volt. A tagok egyben a jelenlegi haladó csoport tagjai: Laurent Diána, Simon Angéla, Várkonyi Vivien, Lenthár Sarolta, Koller Kinga. Ők azok akik a fellépések túlnyomó részén jelen vannak, rajtuk kívül a formáció neve alatt korábban színpadra lépett még Henn Mónika Olívia és Csúcs Laura is.
Mivel nemrég vagyunk túl egy hosszú nyári szüneten terveim szerint egy hosszabb technikai tuningozó időszak fog következni, hogy pótoljuk az elmaradásokat. Valamint tárt karokkal várjuk azt a (maximum 3) bátor jelentkezőt aki szívesen csatlakozna hozzánk.
Természetesen készülünk egy következő projektre is amely azonban csak 2019-ben fog kicsúcsosodni, amennyiben felvételt nyerünk a fellépők közé, úgy terveim szerint a Tribal Talisman Festival-on.
Elvégeztél egy hatha jóga oktatói tanfolyamot is. Hogyan épült be a jóga a mindennapjaidba, és a hastáncba, a hastánc tanításba? Mit ad neked a rendszeres jóga gyakorlás?
A jóga és a képzés amelyet elvégeztem segített kialakítani a tudatosságot amely nagy segítségemre van a tanításban és az életben egyaránt. Képes vagyok általa a megfelelő időben, a megfelelő hozzáállással és koncentrációval jelen lenni a mindennapokban. A jógának köszönhetem, hogy magabiztosabb vagyok, türelmesebb és kitartóbb mint valaha. Természetesen fizikai szinten is temérdek változásról beszélhetünk, hogy csak néhányat említsek: a jóga növeli az izomerőt, a hajlékonyságot, a testtudatosságot, az állóképességet és mindemellett még az immunrendszert is erősíti.
Hogy látod, mi az általános megítélése a törzsi stílusoknak? Szerinted mennyire népszerű a törzsi hastánc mostanában?
Nem találkoztam még a stílus negatív megítélésével – ez lehet azért mert ilyen nincs vagy azért mert olyan szinten élek a saját kis gömbömben, hogy egyszerűen nem érzékelem ezeket a dolgokat. Én személy szerint egyébként az elsőre szavazok. 🙂
Úgy látom, hogy hála égnek egyre népszerűbbé válik ez a stílus. Ahogy egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban az önkifejezés és az egyén szabadsága, úgy az alternatívabb művészeti irányzatok is szélesebb körben tudnak terjedni. Mindemellett pedig szerintem manapság egyre fontosabbá válik az erős nő mintaképe. A mai világban nem elegendő, ha csak lágyan és könnyeden, nőiességünk teljes tudatában szárnyalunk – sokszor szükségünk van arra, hogy a bennünk rejlő erőt juttassuk érvényre. Mindez megfűszerezve valamiféle megfoghatatlan, misztikus eleganciával és az ősi kultúrák iránti tisztelettel – sokak számára lehet vonzó irány.
Sok hastáncosnak vagy előadóművésznek egy idő után kikopnak a “civil” barátok. A te baráti köröd hogyan tevődik össze? Neked okozott problémát valaha is ez a jelenség?
Esetemben a táncossá válásom folyamata egybe esik a felnőtté válásom folyamatával, így ez a két dolog indukálja az általad említett jelenséget. Utóbbi esetében szerintem normális, hogy az ember magát jobban megismerve és tiszteletben tartva óhatatlanul átformálja a baráti körét. Elkezdünk dolgozni és még kevesebb szabadidőnk lesz, amit igyekszünk olyan dolgokkal megtölteni amik fontosak számunkra: ide kellene bepréselni a táncot (gyakorlás, tanítás, fellépés, felkészülés), a családot, a barátaink és még a pihenést is. Ehhez pedig iszonyat zsonglőrnek kell lenni. Úgyhogy igen, én is érintett vagyok ebben a témában. Leginkább olyan barátaim vannak akik szintén táncolnak de szerencsére akad azért olyan is aki a „civil” baráti körbe sorolható.
Ha éppen nem táncolsz, mivel foglalkozol munka és kikapcsolódás területén? Milyen lélekmelengető hobbijaid vannak? Mi számodra a feltöltődés?
Munka területén: jelenleg recepciósként dolgozom egy disztribútor cégnél. A hobbijaim mind a mozgáshoz vagy éppen a tánchoz köthetőek. Jógázom, néha ruhákat varrok és nemrég kipróbáltam az evezést is ami úgy tűnik egy darabig biztosan le fog kötni.
Leginkább az számomra a feltöltődés, ha a férjemmel lehetek mert a zsúfolt hétköznapok és sokszor hétvégék miatt kevés időt töltünk együtt. Imádok vele a természetben bóklászni, túrázni, sétálgatni. Vagy egy hosszú nap után bekucorodni az ágyba és megnézni egy aktuálisan kedvenc rajzfilmsorozatot.
Milyen távlati terveid vannak, amelyeket megosztanál velünk?
Rengeteg izgalmas tervem van a jövőre nézve, néhányat szívesen elárulok nektek. Az egyik, hogy készülőben van a tánciskolám és a hozzá tartozó mindenféle izgalmas online és offline anyag. 2019-ben tervezek meghirdetni egy teljesen kezdő csoportot is, ez év végére pedig egy izgalmas workshop „duót” is tervezek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: