Annyira jó érzés, hogy a hastáncos világbeli egyik legnagyobb példaképem egy intelligens, érzékeny nő, aki nemcsak a tánc segítségével, hanem verbálisan is nagyszerűen fejezi ki magát. Hovatovább, komplex és nagyon is releváns gondolatcsomagokkal lepi meg olvasóit, emellett egyáltalán nem unalmas, mert teljesen belevonódik az ember, ha olvassa az cikkeit.
Ő Sadie Marquardt hölgyeim és uraim!
Forrás: https://www.facebook.com/pg/sadibellydancer
Mostanában rengeteget gondolkodtam azon, amit ő az általam lefordított írásában fejteget. Ez pedig nem más, mint a közösségi média generál hatása a magán és szakmai életünkre. Sadie remekül összeszedte az online közösségi tér számos aspektusát, említést tesz bizonyos (számomra rohadtul) irritáló trendekről, és még személyes vonatkozást is belevisz, bejárva a teljes spektrumot.
Amikor először olvastam a cikkét, nagyon érdekes érzések kerítettek hatalmukba, és kicsit megfigyeltem őket. Nem akarok különösebben spoilerezni, de említést tesz pl. arról, hogy mennyire káros napi szinten ömleszteni a világra a könnyen hozzáférhető tartalmat magunkról. Én meg egyből elkezdtem szorongani, gondolván: “De hát akkor nem fogok látszódni, jajj, most mi lesz?”.
Kisebbségi komplexus, önértékelési probléma, pontosan! Ez részben meglevő, részben pont, hogy a közösségi média által generált jelenség a legtöbb embernél, aki ilyenekkel küzd. Kell ahhoz egy adag egészséges önértékelés véleményem szerint, hogy az ember lánya elhiggye, hogy akkor is értékes, ha nem közvetíti állandóan a szakmai vagy privát életét a nagyérdemű felé.
Jó, eddig sem voltam az a fajta, aki naponta minimum egy selfie-t kirak még arról is, hogy éppen ábrándosan ül a rökamién, és a kép kedvéért reggel 8-kor feldob egy fél órás “laza” sminket, meg valami értelmes felsőt, a pizsi nadrágot meg gondosan nem láttatja a fotón, és kirak egy matricás csillám hányás idézetet a képre.
Nem is arról szól a cikk, hogy rossz, aki így csinál, sokkal inkább az arányokon múlik minden. Hogy pontosan miről is szól az írás, mi az üzenet, és hogyan oldja fel ezt a nyomást, az alábbiakban láthatjátok.
Az eredeti cikk ezen a linken olvasható el >>
Jó olvasgatást kívánok mindenkinek, és kérlek, bátran osszátok meg velem a véleményeteket, és másokkal ezt a fordítást, ha tetszett 😉
Egy elefánt csörtet a táncparketten!! És tudom, hogy ez nektek is feltűnt.
Fogadjátok szeretettel a véleményemet arról, hogy tudunk alkalmazkodni a változásokhoz, és hogyan tudjuk elsajátítani azt a készséget, hogy “relevánsak” és “hitelesek” is maradjunk egyszerre.
Már egy ideje szerettem volna veletek megosztani a gondolataimat a hastánc állandóan változó világáról. De őszintén szólva efölött az írás fölött is ültem egy darabig!
Nagyon romantikus a technológia nélküli világ eszménye, azonban, hacsak nem akar az ember az amish közösséghez csatlakozni, előbb-utóbb meg kell vizsgálni a kapcsolatunkat a digitális világgal. Az anyukámnak 32 hektár mezőgazdasági területe van Wisconsinban. A születésnapjára egy okostelefonnal leptem meg, hogy fényképeket tudjak neki küldeni a cseperedő fiamról. Kiborult és erősen tiltakozott ellene. Utálja a változást, és minden digitális dolog erős szorongást vált ki belőle. Számára a kétkezi munka nyújt megnyugvást és biztonságot, amely során valamit létrehozhat.
Ennek ellenére azért használ ezt-azt, főleg, mivel látja, hogyan tudunk ezekkel az eszközökkel kapcsolatot tartani, sőt, még azt is figyelembe veszi, hogyan tudja a technika segítségével a bio őstermelői vállalkozását fejleszteni. Anyaként ellentmondásokkal küzdök, amikor belegondolok abba, mennyi technológiai tudást szükséges felszednie a fiamnak ebben az új világban, és hol van az a pont, ahol már mindez ártalmassá válik a fiatal, fejlődő elméje, és közérzete számára.
A hastánc változó világa
Lépést tartani a fejlődéssel már önmagában egy teljes munkaidős elfoglaltság! Még nehezebb megfelelni annak a sebességnek, amit mindez diktál. Minden olyan gyorsan történik, emiatt könnyen azt hihetjük, hogy fennáll a veszélye annak, hogy elszalasztunk egy-egy lehetőséget. A digitális kor átjárja a modern élet minden egyes aspektusát. Mint minden dolognál, itt is vannak pro és kontra érvek ennek kapcsán.
A változás és haladás többsége, főleg, ami a technológiát illeti, az én szememben nagyon menő és izgalmas. Rengeteg fejlődést és lehetőséget hozott a mi iparágunk számára is. De van ennek sötét oldala is, hiszen mindennek ára van. Mindig igyekszem nyitni a pozitív dolgok irányába, és áthatolni a nyugtalanságomon, amikor egy változás kimozdít a komfort zónámból, de ez nem könnyű. Még nehezebb ez nekem az én saját táncos világomban, szakmailag és személyesen egyaránt. A közösségi média trendek próbára teszik a legmélyebb érzéseim jelentős részét, a hitrendszeremet és a táncos tréningemmel kapcsolatos rítusaimat.
Forrás: https://www.facebook.com/pg/sadibellydancer
Én a kemény munkában hiszek. Úgy vélem, a nyilvánosság elismerését a hosszú évek önálló munkájával vívtam ki. Úgy gondolom, hogy az az egész, amibe művészileg beleraktam a szívemet, több mint a részeinek összessége. Az idő szükséges a kreatív emberek számára. Gyakran mondogatom, és érzem úgy, hogy az idő az én múzsám.
Művészeti utunk során időre van szükségünk: időre a fejlődéshez, koncepciók érleléséhez, ahhoz, hogy a központunkba rendeződjünk, hogy kialakítsuk a saját hangunkat, meg hogy eltávolodjunk, majd visszatérjünk friss szemmel. Éppen ezért IMÁDOM írni a hírleveleimet. Napokba telik. Ilyenkor lehetőségem van feldolgozni a gondolataimat és érzéseimet. Micsoda felbecsülhetetlen értékű ajándék!
Az “azonnali elismerést” hajszoló kultúra szülte hiúság és önajnározás nem hagy már teret ennek a folyamatnak! Már nem az okoz örömet és kielégülést, ha valamit a saját magunk kedvéért csinálunk. Más motivál, felszínes visszajelzésekre hajtunk: mások figyelmére és véleményére.
A hastánc magasztos szépségét és sokszínűségét egyre inkább az extrém narcizmus váltja fel! Kérlek, ne értsetek félre. A közösségi médiának számos nagyszerű előnye van, amelyeket én is élvezek, de emellett számos, már-már hitványnak mondható viselkedésminta ütötte fel a fejét. Ezek megfosztják a kezdő táncosokat attól, hogy saját maguk fedezhessék fel ennek a táncnak a szellemiségét, és sokan azon tűnődünk, hogy tényleg, hova is lett?
Tudom, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Mostanában sokszor felmerülnek ezek a szakmai hálózatokon, és a tanítványaim körében is. Mind tudni szeretnénk, hogyan tudunk beilleszkedni ebbe a perverz “selfie cirkuszba”, mivel úgy tűnik, ez az önreklámozás új normája és sztenderdje sok iparágban, beleértve a miénket is.
A közösségi médiában használt, elferdített algoritmusok miatt csak olyan tartalmat mutat és javasol a felület, amit a legtöbben láttak, like-oltak, és ez olyan érzést vált ki, hogy nekünk is részt kell venni az irritáló versenyben azért, hogy köztük lehessünk. A hastáncos selfie videók tartalma és minősége egyre jobban hiperszexualizált.
Hadd jelentsem ki, hogy teljes mellszélességgel amellett vagyok, hogy a nők minden aspektusukat fejezzék ki, beleértve a szexualitást is. Sőt, úgy vélem, hogy káros az, ha megtagadják ezt a részüket, de nem hinném, hogy ez a jelenlegi trend a megerősítő, felszabadító vonulatok közé tartozna. Számomra ez a legszomorúbb az egészben, mert a hastánchoz mindig is a “feljogosítás”, megerősítés intenzív eszméjét kapcsolták gondolatban. A közösségünket egyre jobban befolyásolják a pop kultúra sztenderdjei.
A közösségi médiában emellett a gyávaság is új szintre lépett az arctalan megszégyenítés lehetősége által!
Mintha bármelyikünknek is szüksége lenne arra, hogy szánalmas, anonim internetes trollok oktassanak ki arról, hogy milyen messze is vagyunk az irreális szépség ideától!
Felmegy bennem a pumpa, hacsak erre gondolok, és gondolom, a bennetek is! Na de, álljunk meg, nagy levegő. Nincs minden veszve! Azt gondolom, hogy nagyon fontos megosztani ezeket az igenis valós gondolatokat.
Nem vagyunk ezzel egyedül. Én annyira a magán életemben létezem, hogy ezt el szoktam felejteni. Volt már, hogy rágugliztam az érzéseimre, és rájöttem, hogy tulajdonképpen teljesen normális vagyok. És annak ellenére, hogy híresség vagyok, én is küzdök ezekkel a nagyon is valódi helyzetekkel, amelyek hatással vannak az életemre és a közérzetemre. Néha annyira elegem van és annyira nem érzem az örömöt és beteljesülést, amit a tánc adhat, hogy egyszerűen be akarom fejezni és az anyámhoz akarok költözni a farmjára! (Tulajdonképpen ez életem álma, és úgy képzelem el, hogy a tánc ennek egy része.)
Ha megvizsgálom magam, rájövök, hogy szinte mindig így érzek, amikor az értékrendemet, hitrendszeremet vagy identitásomat veszély fenyegeti vagy próbára teszik. És ekkor jövök rá arra, hogy figyelmesebben kell kövessem a “hitelesség iránytűmet”. Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt, lelki integritást és a méltóságot az elkerülhetetlen, gyakran egészségtelen közösségi médiás közegben? Hol találhatunk magunkra, hogyan maradhatunk hűek magunkhoz személyként és művészként, ahelyett, hogy összeroskadnánk a kacsaszáj terhe alatt?
Alázatosan azt tanácsolnám, hogy távolodjatok el egy kicsit és jusson eszetekbe, hogy a közösségi média jelenlét NINCS egyenes arányban a sikerrel. Bizonyos embereknek óriási közösségi médiás rajongói táboruk van, és mégse dolgoznak sokat, nem nagyon hoznak létre semmit, mert a valóságban nincs akkora bázisuk. Mások kis virtuális jelenléttel rendelkeznek, de rengeteg tanítványuk van a stúdiójukban, iskolájukban, és rengeteg valós időben mérhető, valódi dolgot és élményt hoznak létre!
Váljatok le a közösségi médiáról pár nap vagy hét erejéig. Meglátjátok, hogy attól még az élet megy tovább, és hogy fontosak és értékesek maradtok a “valódi” világban. Ürítsétek ki magatokból a hírfolyamok szülte megfelelést és jelentéktelenség érzését.
Annyi mindent lehet azért tenni, hogy rátaláljátok a hőn áhított látásmódra, és hogy egészséges határokat, egyensúly teremtsetek.
Íme néhány dolog, amit én csinálok:
- Kapcsolódj a természethez!
- Ápold a valós kapcsolataidat valós időben, szemtől-szembe vagy akár csak hangban. A nagymamámat hétfőnként szoktam felhívni, és számomra ez a hét egyik csúcspontja.
- A közösségi médiát a változás eszközéül használd! Keresd a lehetőségét, hogyan tudsz másokat megerősíteni ahelyett, hogy egészségtelen normákat vagy negativitást foganatosítanál meg.
- Légy könnyed, de azért megfontolt is! Ossz meg magadról és olyan táncosokról videókat, akik inspirálnak, és megtestesítik a hastánc szépségét és sokszínűségét!
- Alakítsd át a hírfolyamodat. Szabadulj meg mindentől, ami nem szolgál téged, nem erősít meg.
- Merj eredeti lenni! Tölts időt egyedül a kreativitásoddal és a zenéddel, s bízz abban, ami kijön. Ne imitálj vagy kölcsönözz mozdulatokat másoktól. Sokkal több van benned, mint gondolnád!
- Légy kreatív! Csak azért, mert mindenki napi rendszerességgel postol selfie képeket és videókat, még nem jelenti azt, hogy neked is ezt kell tenned. Szánj arra időt, hogy olyasmit alkoss, amit aztán akár évek múlva is meg lehet nézni újra és újra. Korlátozd az azonnali elismerést hajszoló tartalmaidat. A minőség legyen az első a mennyiséggel szemben. Hogyha folyamatosan ingyenes és alacsony minőségű tartalmat teszel magadról közzé, akkor a csatornád elveszti az erejét és hatékonyságát. Nagy cégek tanulmányozták az ingyenes tartalom témakörét, és tudjátok, mire jutottak? Arra, hogy önmagunk online kiárusítása nem a legjobb üzleti döntés, amit hozhatunk. Az összes okos táncos, akit ismerek és sikeres vállalkozást visz, ellene van az efféle napi ingyenes tartalom trendnek.
- Tekintsetek a közösségi médiás eszközökre úgy, mint egy kísérletre. Vannak, amelyek hype-ot generálnak, de a legtöbb nem fog. Ne legyetek a postolás ellen, de azt a magatok módján csináljátok! Az embereknek ugyanaz tetszik az online térben, mint a valóságban. Legyetek egyediek, eredeti ötletekkel. Elég twerk hastánc videót és kacsa szájat láttunk már. Indítsatok egy új trendet.
- Gyertek le a közösségi médiáról, és kezdjetek el táncolni!!! Éljétek át igazán azt, amibe beleszerettetek! És lehetőleg ne akarjatok állandóan közvetíteni a nagyvilágba. Csak magatoknak csináljátok és élvezzétek ki a pillanatot.
- Amennyiben valóban felfedeztek magatokban önimádó hajlamot, próbáljátok kiegyensúlyozni némi alázattal. Tegyetek valami jót másokért anélkül, hogy bármit várnátok cserébe. Adományozzatok anonim módon. És legyetek szívesek ne postoljatok selfie-t róla!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: