A fellépő ruha pazar csillogása, a frissen vasalt fátyol könnyed eleganciája, a nagy gondossággal elkészített smink, a közös élmény, kapcsolat a közönséggel…ezer meg egy okot lehetne felsorolni, miért jó hastáncolni és miért jó hastánccal fellépni. Az a pár perc, amíg ránk irányul a figyelem, az odáig tartó út, a sok-sok készülődés.
Sokunkból azonban ambivalens érzéseket is kivált a fellépés gondolata. Mert bár a legtöbben azért választják az előadóművészet valamely területét, mert szeretnének szerepelni, a frász töri ki sokszor őket, ha meg kell mozdulni vagy szólalni mások előtt. Ezzel én is így voltam, sőt, előfordul, hogy a mai napig elkap az izgulás egy-egy előadás előtt.
Számos, fellépés előtti lámpaláz űző rituálét fejleszt ki az ember lánya, egyedül vagy csoportban, annak érdekében, hogy valahogy túléljék azt az X percet, amit a színpadon töltenek, ne adj isten élvezzék is, amit csinálnak.
Miért van ez a para és mit lehet tenni ellene?
Következzék pár hasznos, gyakorlatias tipp kezdő és haladó hastáncosoknak egyaránt!
Miért izgulunk színpadra lépés előtt/hastánc közben?
Van egy kevésbé prózai, mint inkább gyakorlati magyarázata. Az ember evolúciósan közösségi lény. Nemcsak arra gondolok, hogy jó dolog pajtikat szerezni, meg csevegni, hanem a Föld életének mértékével nézve nem is olyan rég még igencsak a túlélésünk függött azon, hogy egy adott közösség, nagy család vagy törzs, befogad-e, megtart-e tagjai között. Meg kellett felelni a generál elvárásoknak, szabályoknak. Ha kitaszíttatott az adott személy, akkor neki tuti kampó volt.
A mások előtti szerepléstől való félelem pont ezért is ennyire húsba vágó: hajlamosak vagyunk magunkat még mindig sokszor a kőkorszakba képzelni, éppen ezért a mások előtti megszégyenülés gondolata akár egyenértékű is lehet a szívünkben egy halálos ítélettel. Jó, ez azért erős túlzás, de tény, hogy vannak olyanok, akiket szinte megbénít a szerepléstől való félelem, és könnyen lehet, hogy emiatt a régi ösztön miatt is.
A másik, ami nyilván erősen belejátszik, az a saját belső érzéseink, motivációink. Gondolok itt az önértékelésre, megfelelési vágyra, gyerekkori tapasztalatokra. Ez minden táncos esetében ad egy egyéni színezetet az összképhez. Csak azt tudom rá mondani, hogy a rendszeres hastánc, a fellépési helyzetek remek alkalmat adnak arra, hogy meg tudjunk küzdeni a saját démonainkkal.
Emellett, ha valaki tényleg eljut arra a szintre, hogy rettegés tölti el a szereplés gondolatától, akkor azt tanácsolom neki szívből, hogy ahelyett, hogy elmenekülne és abbahagyná az egészet, inkább járjon a félelmei végére egy jó szakember (coach, terapeuta, természet gyógyász, stb.) vagy a megbízható barátai segítségével. Mert bár megfutamodni a kényelmesebbik megoldás, de az is biztos, hogy sok örömtől és élménytől foszthatja meg magát az, aki így cselekszik.
Bomba tippek színpadra készülőknek
Mit tegyél praktikusan és mit kerülj el a felkészülési időszakban és közvetlenül fellépés előtt?
1. Tanuld meg a koreográfiát BETÉVE!
Parázol, hogy nem fogsz emlékezni a koreóra a színpadon? Nem is csoda, ha nem tanultad meg alaposan 🙂 Az egyik legjobb módja az önbizalom növelésének az, ha álmodból felkeltenek, akkor is tudod, melyik lépés után mi jön. Ha nem megy egyedül, gyakorolj másokkal, vagy kérd a hastánc tanárod segítségét. Találjatok ki együtt módszereket arra, hogy könnyebben megragadjon a mozdulatok sorrendje.
Viszont egyvalamire nem árt, ha emlékezteted magad folyamatosan: senki sem tudja helyetted megtanulni a koreográfiát! Szánj rá kellő időt és kellő ISMÉTLÉSSZÁMOT, annyit, amennyi szükséges. Nem, ne azt nézd, hogy XY-kának ennyi meg annyi elég. Azt nézd, neked mennyire gyakorlásra van szükséged. Nekem az ismétlésszám a mantra, a szent ige, ebben hiszek, és kész 😀
2. “Nem vagyok koreózós típus, szeretek improvizálni, de nem érzem, hogy szépek lennének a mozdulataim impró közben.”
Mint láthatod, ez nem egy tanács, hanem egy megoldandó probléma 😀 Nemrég merült fel ez az egyik workshopomon. Megint csak mi a válasz? Naná, hogy az ismétlésszám 😀 Improvizálni legtöbbször a meglevő eszköztár vagy megtanult kombinációk alapján szoktunk, bár előfordul az is, hogy valami új sikerül éppen akkor. Érdemes éppen ezért egy pár dolgot rommá gyakorolni. Ilyen a karvezetés, a forgások, alap lépéskombinációk, a rázás, vagy alapvető csípő technikák. De tényleges unásig, hányásig, bármeddig. Pont azért, mert ezek biztosan kellenek egy improvizációban. A kar adja a szép keretet, forogni azért kell tudni, valahogy be kell jönni, ha már hastánc, akkor rázni is kellene, és még sorolhatnám.
Sok táncos érzi unalmasnak az impróját. Nyilván nem az, csak neki belül, mert azt érzi, hogy ugyanazt az öt dolgot csinálja. Én erre azt mondom, hogy az sem gond, ha szép.
Az óráimon a és workshopjaimon amúgy elég gyakran téma a már megtanult mozdulatok variálása, változatos kombinációk kitalálása, saját kombinációk létrehozása.
Ez itt a reklám helye, hehe 😀 Ha érdekel a következő workshopom, látogass el ide >>
Ha még sosem hastáncoltál, de végre szeretnél elkezdni idén ősszel táncolni, akkor pedig ezt nézd meg >>
3. Megfelelő méretű és kialakítású ruha
Szólistaként egyszerűbb a helyzet. Ha kezdő hastáncos vagy, érdemes a tanárod segítségét és véleményét kérned a ruhád színét, fazonját, díszítését illetően. De akár el is olvashatod egy korábbi blog bejegyzésemet, amit Szilágyi Dorottya profi sminkes, stílus és színtanácsadóval, valamint Kis Viktóriával, a Viktória Design & Oriental Dance Costumes alapítójával és tulajdonosával közösen írtunk 🙂 Na meg itt például olvashatsz arról is, melyik szín állna számodra a legjobban.
Ebben a pontban nem a trendekről és a ruha stílusokról szeretnék szót ejteni, hanem olyan általános jótanácsokról, szabályokról, amelyek segítenek abban, hogy a ruhádat a legnagyobb komforttal tudd viselni a színpadon.
Egyrészt, amikor varratod a ruhát vagy készen veszed, a próba során nagyon ügyelj arra, hogy véletlenül se legyen kisebb a szoknya vagy a melltartó, mint amilyen a te méreted. Értem én, hogy “motivációs” ruha, na de komolyan, kit akarsz átrázni ezzel? 😀 Ha meg véletlenül nem sikerül belefogyni (na meg mellből hogyan???) a fellépésig, akkor a színpadon tuti feszengés lesz belőle. Bevág, hurkásít, hordósít, nem emeli ki az alakot, inkább a hibákat. Na meg az imádkozás, hogy ne buggyanjon ki a cici, ami meg finoman szólva is igencsak kínos tud lenni 😀
Inkább legyen pont jó a szoknya, és ha esetleg később kicsit megnyúlik vagy kifogysz belőle, akkor vagy átalakíttatod vagy olyan alsóneműt választasz, amihez oda lehet belülről, észrevétlenül tűzni a szoknya korcot.
Kisebb mell esetén szinte mindegy, milyen a fazon, itt talán inkább az egyéni ízlés dominál. Ha tömés kerül a kosárba, akkor azt érdemes például tükörben csekkolni, hogy ha oldalra fordulsz, akkor eláll-e a kosár.
Nagyobb mell esetében viszont több dologra kell figyelni:
- a hátpánt legyen stabil, akár vastagabb és erős, hogy tudja tartani a súlyt
- a formázott vagy kemény kosár általában előnyösebb a teltebb keblek esetében
- ha nyakpánt, akkor érdemes vastagabbat választani és alul kibélelteni azt (ez a trükk mentett meg engem is sokszor a migrénes fejfájástól)
- a nyakpántnál eggyel jobb opció a hátpánthoz csatlakozó keresztpántos megoldás, nem húzza a nyakat, és ugyanolyan esztétikus.
Hiába no, a ruhát alaposan meg kell tervezni 🙂
Amit a melltartó kapcsán azonban kis és nagy mell esetében egyaránt érdemes mindig észben tartani: legyen nálad minden fellépésen egy nagy marék biztostű. Ha nem érzed 100-asnak a kapcsokat, egy kis tűzés itt-ott nemcsak hogy a komfort érzeteden javíthat, hanem ténylegesen megvédhet attól, hogy leugorjon a “mellvért” a csata kellős közepén 😀
Szerintem mindenkinek van olyan ruhája, ami nem kényelmes, de egyszerűen k. jól néz ki és nem akarunk megválni tőle 😀 Nos, ez szívás. Nekem is van ilyen, és abban tényleg csak a túlélő üzemmód megy. Ha már mindenáron azt a ruhát választod, legalább olyan fellépésre menj benne, aminek vagy nincs nagy tétje, vagy nem életed legnehezebb számát kell eltáncolnod, mert tutira akadályozni fog a mozgásban, amivel szintén kalkulálni kell tánc közben.
4. Check-list a fellépéshez
Ez még mindig a fellépés előtt nem sokkal szükséges. Ha úgy érzed, hogy nem tudod fejben tartani az összes bisz-baszt, amit be kell pakolj a bőröndbe vagy tényleg annyi minden van, hogy képtelenség, akkor írj akár előző este egy listát és amikor pakolásra kerül a sor, menj rajta végig módszeresen. Annál nincs sz**abb, amikor valamit otthon felejtesz, ami amúgy kellene, pont nincs senkinek kölcsön vagy nem is lehet kölcsönkérni azt, ami neked kell. A jobbik eset az, amikor “csak” azért kell aggódni, hogy az, akit haza szalajtottál a motyódért, odaér-e időben a fellépésedre…
Ez is rettenőten zavaró lehet, és szerintem egy ilyen plusz feszkóra senkinek nincs szüksége.
5. A fellépésen kívüli világ gondjai, bajai maradjanak ott, ahová tartoznak!
Lehet, mind közül ezt a pontot a legnehezebb betartani. Főleg, ha valakinek mondjuk olyan sok a munkája, hogy fizikailag fáradt, és emiatt nem tud olyan szépen táncolni, mint ahogy szeretne, ahogy megy neki egyébként. Azonban ez tanulható is. Minden esetre meg kell próbálni kizárni valahogy azt, hogy cirkuszol a főnök, hülye a férjem vagy a munkatársam, hisztis a gyerek, piszkál az anyós.
Nálam ez automatikus. Amikor ott vagyok a fellépésen, de már aznap is, nem érdekel semmi más, csak a tánc. Nem is hagyom, hogy akárki vagy akármi belefolyjon az eseményekbe. Jó, könnyen vagyok, nincs gyerek. Nos, remélem, hogy a párom és a családom majd csak segítenek ebben.
6. Maxold ki a készülődést és csak magadra figyelj!
Ó jessz! 🙂 Nekem ez szokott lenni az egyik legjobb rész. Próbálj meg megfelelő helyet és kellő időt találni a sminkelésre, öltözködésre. Volt már, hogy BKV-n vagy kocsiban kellett sminkelni, azt inkább poénra vettem, semmint hogy önkényeztető szertartás lett volna 😀
Na de ha módodban áll, akkor add meg a módját!
Vidd magaddal a kedvenc parfümödet is, a favorit illat állati sokat dob az egész fellépés hangulatán.
“Köszi, remegő kézzel nagyon nehéz istennővé átszellemülten sminkelni!” – mondhatnád. Nos, velem is volt már ilyen. Jó, hát ha ennyire nem megy, akkor inkább kérj meg valakit, aki ügyes és szívesen segít, az sem gond. A lényeg, hogy addig készülődj, amíg tényleg úgy érzed, hogy na, ez így tuti, és nem lehet kifogásod a megjelenésedet illetően. Nagyon sokat dob az önbizalmon ez is.
7. Öltözői érintkezés
Ha már plusz feszültség…egy olyan fellépésen, gálán, ahol egy helyiségbe sok táncos van beszuszakolva, kiemelten fontos a másikra való figyelem és a türelem. A hajlakkot akkor is az ember képébe fújják, ha nem szándékos, főleg, ha nincs hely. Nem kell még pluszba cirkuszolni vagy megjátszani a dívát 😀
Ha éppen a másik rohan, nem érdemes feltartani, kérjünk meg inkább mást, hogy tűzze meg a ruhánkat. Az előzékenység és a figyelmesség csodákat tehet, és varázslatos módon meg tud nyugtatni másokat 😉
8. Saját magunk összehasonlítgatása másokkal
A klasszikus eset! 😀 Nézem a főpróbát vagy ami még rosszabb (!!!) a versenyen a kategóriámban levőket vagy másokat, és egyre-másra azon kattogok, hogy “Bakker, mit keresek én itt, ezekhez képest egy nagy NUDLI vagyok!”. Egyszerű a válasz: aki nem tudja ilyen vagy efféle önmarcangolás nélkül megnézni a többieket a saját száma előtt, annak inkább azt javasolnám, hogy addig igyon a büfében egy kólát, foglalkozzon magával.
Sokszor valóban elbizonytalaníthatja az embert az, ha másokat lát a fellépése előtt. Ez egy némiképpen megváltozott tudatállapot, amin biztosan dob még egy kicsit a belélegzett hajlakk és csillámpor, na meg a műszempilla ragasztó hehe 😀 Ilyenkor minden felnagyítódhat: mások szépsége, tökéletessége, és ehhez képest a saját bénaság súlya megsokszorozódik.
Elárulok egy titkot: a színpaod minden nagyobb. A csillogás, a ruha színe jobban kijön, a megcsinált haj, minden. Nem csoda, hogy rosszul érzi magát az ember a back-stage-ben a színpadra ácsingózva, akár félkész sminkben, mamuszban, a másik meg kint épp csillog-villog. Nem szabad ennek bedőlni. Sokkal vonzóbb a spot lámpával, üveg piedesztálon kiállított, arany papírba csomagolt kutya szar, mint az, ami az út szélén hever, nem igaz? Fujjj 😀
9. Igyunk vagy ne igyunk fellépés előtt?
Mármint hogy piát. Mert vizet azt rengeteget kellene fellépés előtt. Kétféle élettapasztalatom is van ennek kapcsán. Zenészként régen sokszor láttam azt, hogy a zenésztársak legurítottak ezt-azt fellépés előtt. Mondván, hogy úgy jobban megy. Nos, ez nem volt igaz. Nekik az érzés volt csak más. Azoknak, akiknek volt elég rutinjuk a zenélésben és/vagy az ivásban, semmit nem változtatott a játékukon a szesz, kivéve, ha valaki gerely részegre itta magát, de azt már mindenki kínosnak találta 😀
Hastáncosoknál is gyakran előkerül ez a kérdés. Megjegyzem, itt nem a 3 Kőbambi + 2 Unicum a mérték 😀 Bár nőknél kis mennyiség is be tud ütni, szóva vigyázni kell ezzel. Én ebben az esetben is azt mondanám, hogy nem, a mozdulatok nem lesznek szebbek. Talán csak kicsit oldódik a szorongás, feszültség, de ennyi, a tánc nem megy jobban az alkoholtól, már csak annak élettani hatásai miatt sem.
10. Hastánc fellépés – túlélni, megélni, átélni?
Koreográfia megjegyzése, technika, mozdulatok precizitása, előadásmód, kommunikáció, belső megélések – ezeket nagyon sokáig igen nehéz összehozni. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy kezdőként elsősorban arra koncentrál az ember, hogy túlélje az első pár alkalmat. Aztán meg, hogy megfelelően végre tudja hajtani a feladatot. Persze akkor is fontos, hogy jól érezze magát az ember tánc közben. Na de még annyira nem lehet talán átélésről beszélni. Ezt is meg kell tanulni, de ami a legfontosabb, hogy a jelenlétet el tudjuk sajátítani, abból következik minden.
Szóval egyáltalán nem kell már a legelső fellépésen azt a bizonyos hatalmas átélést, eufóriát várnod, nem kötelező azt tapasztalni. Elég, ha a közönség hanyatt esik, nem kell neked is, akár képletesen, akár szó szerint 😀 Koncentrálj egyesével a lépésekre: jegyezd meg, csináld meg, add elő, stb.
ISMÉTLÉSSZÁÁÁÁÁÁÁÁÁM!!!
Ha eljutottál ebben az igencsak hosszúra nyúlt cikkben idáig, akkor az vagy azt jelenti, hogy nagyon kitartó vagy, vagy csak letekertél valami konklúzióért 😀
Ha a fenti 10 pontot minél többször ismétled, annál jobban megy majd. A jól kialakított fellépő rutin sok stresszt levehet a válladról, és legalább nem kell majd még ezek miatt is feleslegesen idegeskedni.
Remélem, hasznosnak találtad ezt a postot. Neked mi segít abban, hogy minél jobban érezd magad a színpadon? Írd meg, szólj hozzá ehhez a cikkhez 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: