Hastánc lazán!

(Picivel több mint) 1 éves a blogom, hurrá!

Szóval az van, hogy lecsúsztam a saját szülinapomról 😀 Nem a biológiairól, nem is a hastáncosról, hanem a blogom évfordulójáról. Egész pontosan egy hónappal, de jobb később, mint soha! Viszont ennek az az előnye, hogy a következő blog szülinapi postra (feltéve, ha azt időben rakom ki) már csak 11 hónapot kell várni.

Such hír, much izgalom, WOW! 😀

Az elmúlt 1 év (13 hónap) számokban

A számokat mindenki szereti…vagy utálja. Attól függ, hogy matek dolgozatról, fürdőszobai mérlegről vagy bankszámla egyenlegről van szó. Én mindenképpen szeretem a blogom számait, ezek a következők ezidáig:

  • kereken 50 blog bejegyzés (ez a mostani lesz az 51.)
  • 1 db Cafeblog VIP minősítés
  • jelen állás szerint 19.439 megtekintés (ez lehetne jobb is, ha nem hanyagolnám el időről-időre szegénykémet…)
  • a legolvasottabb nap 2017. május 17-e volt, aznap 802-en nézték meg a blogot jeeee
  • a legolvasottabb bejegyzésem, eddig 1572 megtekintéssel, az előbb említett dátumon került ki, ez az “A férfiak nem szeretik a hastáncot” című, minden bizonnyal felpaprikázó szösszenetem volt 😀
  • ugyanez a post vezet a like vadászatban is, 247-en nyomtak rá eddig egy felfelé néző hüvelykujjat
  • a legrövidebb postom pedig ez  – nem is fűznék hozzá kommentárt 😀
  • a leggyengébb postom pedig az, amit bemutatkozásként írtam – 2 like-ot kapott…hát na 😀
  • ami pedig sajnos ismeretlen adat, de leginkább a “jó pár” kvantitatív jelzővel illetném, az a Cafeblog és NLCafe címlapi kiemelés, amiért ezúton is végtelenül hálás vagyok a szerkesztőknek <3

A számok jelentős részét ti generáltátok, kedves olvasók! Mi mást is üzenhetnék nektek, örökké áradó hála, egy nagy cuppanós puszi és hatalmas ölelés kíséretében, mint hogy…

Képtalálat a következőre: „thank you gif”

Tapasznyalatok

Ahogy már korábban is jó párszor elmondtam, leírtam, ez a blog nem jöhetett volna létre a Bihari Vikutól kapott temérdek inspiráció nélkül, amelyet az írás kurzusán szívhattam magamba. Tény, hogy nem követem mindenben az ajánlásait vagy a példáját, nem írok minden nap, pedig nem lenne rossz. De legalább megtapasztalhatttam azt, amit mondott nekünk, vagyis hogy ki****ott nehéz rendszerességet vinni az írásba, mindig ott lenni, mindig nyújtani valamit.

Ez alatt az egy év alatt sok-sok, enyémtől különböző vagy éppen azonos véleményt ismerhettem meg. A Facebookon néhány csoportban vagy a profilomon nagyon jó kis beszélgetések jöttek létre, és ezt tartom igazán fontosnak a blogolás kapcsán. Örülök annak, hogy ez a tevékenység nemcsak egy egyirányú megnyilvánulás részemről, hanem egy kölcsönös folyamat lehet. Az is nagyon jól esett, hogy voltak olyan kolleginák és barátok, akik érdemesnek tartották arra a blogomat, hogy vendégposttal ajándékozzanak meg. Remélem, a jövőben is szolgálhatok platformként másoknak, akik meg szeretnének nyilvánulni.

Büszke vagyok

Büszke vagyok arra, hogy el tudtam szórakoztatni pár embert vagy lehet épp fel tudtam idegesíteni kicsit őket 😀 Arra is büszke vagyok, hogy segíthettem esetleg az írásaimmal, vagy éppen a tapasztalataimmal másoknak abban, hogy saját blogot indítsanak. Büszke vagyok, amiért volt annyi bátorságom, hogy megmutassam a saját színeimet, még akkor is, ha egyesek szemében ez néha a kevésbé vonzó, libafos zöld árnyalatot jelenthette. Nemcsak rózsaszín vagyunk, hanem kék meg piros meg kese is néha.

És végül arra vagyok a legbüszkébb, hogy ilyen jó fej emberek, mint ti, olvasók és barátaim, vesztek körbe a virtuális térben vagy a való életben és összekacsinthatunk egy röpke másodperc erejéig. Köszönöm nektek, hogy vagytok!

Kapcsolódó kép

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!