Szóval az van, hogy lecsúsztam a saját szülinapomról 😀 Nem a biológiairól, nem is a hastáncosról, hanem a blogom évfordulójáról. Egész pontosan egy hónappal, de jobb később, mint soha! Viszont ennek az az előnye, hogy a következő blog szülinapi postra (feltéve, ha azt időben rakom ki) már csak 11 hónapot kell várni.
Such hír, much izgalom, WOW! 😀
Az elmúlt 1 év (13 hónap) számokban
A számokat mindenki szereti…vagy utálja. Attól függ, hogy matek dolgozatról, fürdőszobai mérlegről vagy bankszámla egyenlegről van szó. Én mindenképpen szeretem a blogom számait, ezek a következők ezidáig:
- kereken 50 blog bejegyzés (ez a mostani lesz az 51.)
- 1 db Cafeblog VIP minősítés
- jelen állás szerint 19.439 megtekintés (ez lehetne jobb is, ha nem hanyagolnám el időről-időre szegénykémet…)
- a legolvasottabb nap 2017. május 17-e volt, aznap 802-en nézték meg a blogot jeeee
- a legolvasottabb bejegyzésem, eddig 1572 megtekintéssel, az előbb említett dátumon került ki, ez az “A férfiak nem szeretik a hastáncot” című, minden bizonnyal felpaprikázó szösszenetem volt 😀
- ugyanez a post vezet a like vadászatban is, 247-en nyomtak rá eddig egy felfelé néző hüvelykujjat
- a legrövidebb postom pedig ez – nem is fűznék hozzá kommentárt 😀
- a leggyengébb postom pedig az, amit bemutatkozásként írtam – 2 like-ot kapott…hát na 😀
- ami pedig sajnos ismeretlen adat, de leginkább a “jó pár” kvantitatív jelzővel illetném, az a Cafeblog és NLCafe címlapi kiemelés, amiért ezúton is végtelenül hálás vagyok a szerkesztőknek <3
A számok jelentős részét ti generáltátok, kedves olvasók! Mi mást is üzenhetnék nektek, örökké áradó hála, egy nagy cuppanós puszi és hatalmas ölelés kíséretében, mint hogy…
Tapasznyalatok
Ahogy már korábban is jó párszor elmondtam, leírtam, ez a blog nem jöhetett volna létre a Bihari Vikutól kapott temérdek inspiráció nélkül, amelyet az írás kurzusán szívhattam magamba. Tény, hogy nem követem mindenben az ajánlásait vagy a példáját, nem írok minden nap, pedig nem lenne rossz. De legalább megtapasztalhatttam azt, amit mondott nekünk, vagyis hogy ki****ott nehéz rendszerességet vinni az írásba, mindig ott lenni, mindig nyújtani valamit.
Ez alatt az egy év alatt sok-sok, enyémtől különböző vagy éppen azonos véleményt ismerhettem meg. A Facebookon néhány csoportban vagy a profilomon nagyon jó kis beszélgetések jöttek létre, és ezt tartom igazán fontosnak a blogolás kapcsán. Örülök annak, hogy ez a tevékenység nemcsak egy egyirányú megnyilvánulás részemről, hanem egy kölcsönös folyamat lehet. Az is nagyon jól esett, hogy voltak olyan kolleginák és barátok, akik érdemesnek tartották arra a blogomat, hogy vendégposttal ajándékozzanak meg. Remélem, a jövőben is szolgálhatok platformként másoknak, akik meg szeretnének nyilvánulni.
Büszke vagyok
Büszke vagyok arra, hogy el tudtam szórakoztatni pár embert vagy lehet épp fel tudtam idegesíteni kicsit őket 😀 Arra is büszke vagyok, hogy segíthettem esetleg az írásaimmal, vagy éppen a tapasztalataimmal másoknak abban, hogy saját blogot indítsanak. Büszke vagyok, amiért volt annyi bátorságom, hogy megmutassam a saját színeimet, még akkor is, ha egyesek szemében ez néha a kevésbé vonzó, libafos zöld árnyalatot jelenthette. Nemcsak rózsaszín vagyunk, hanem kék meg piros meg kese is néha.
És végül arra vagyok a legbüszkébb, hogy ilyen jó fej emberek, mint ti, olvasók és barátaim, vesztek körbe a virtuális térben vagy a való életben és összekacsinthatunk egy röpke másodperc erejéig. Köszönöm nektek, hogy vagytok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: