Amikor azt mondtam az ismerőseimnek, hogy nincs semmilyen újévi fogadalmam, igazából hazudtam 😀 Egy van, mégpedig az, hogy szeretnék egy interjú sorozatot kezdeni és lehetőleg fenntartani azokkal az emberekkel, akik valamilyen módon fontosak számomra. Követendő példák, jó barátok, akik segítettek, akiket tisztelek, csodálok. Illetve azt gondolom, amellett, hogy engem érdekelne a mondanivalójuk, mások számára is érdekes, izgalmas és szórakoztató lehet olvasni a gondolataikat.
Első alanyom nem más, mint a Tékasztorik és a Content School Budapest anyja, Bihari Viku!
Hol is kezdjem? Viku hatására vágtam bele a blogolásba. Igaz, hogy csak egy darab tanfolyamon vettem nála részt, de az nagyon meghatározó volt (és remélem, eljutok még hozzá máskor is). Azóta is részese vagyok a közösségének és nagyon hálás vagyok érte. Mielőtt nem ismertem, szimplán csak hatalmasokat röhögtünk a barátnőimmel anno a blogján, úgy éreztük, szívünkből énekli meg szingli trubadúrként nyomorunkat, viccesen, szerethetően.
Kettőnk között a kapcsolódást leginkább abban érzem, amellett, hogy én vicces PRÓBÁLOK lenni, ő meg AZ, hogy ő is nagyon sok nővel találkozik a kurzusai során és ezért nagyon hitelesen látja a mai magyar női valóságot. Többek között erre is kíváncsi voltam.
Fogadjátok szeretettel az alábbi sorokat, Viku, hálásan köszönöm, hogy időt szakítottál rám! 🙂
1) Amikor eleinte elkezdtem olvasni a Tékatsztorik történteket, le sem esett, mit szeretnél ezzel az egésszel mondani. Én csak a természetességet, az emberközeliséget fogtam fel belőle. A szingli barátnőimmel jókat röhögtünk a sztorikon, egyúttal a saját “nyomorunkat” is kinevetve. Mi változott benned az évek során, mit éreztél akkor és mit a mostani posztjaid írása közben?
Nagyon sokat változtam és úgy szoktam fogalmazni, hogy már nem vagyok önazonos a tékasztoris Vikuval. Az egy korszak volt, de azt a bőrömet már levedlettem. Maradt a humor, a szingliség, a túlsúly, a duda orr, de belül már más vagyok, ez már a Viki 2.0.
2) Mit jelent számodra az írás? Ez változott az évek során?
Az írás számomra terápia. Az elmém szellőzőnyílása kicsi gyerekkorom óta. Azóta írok, mióta tudok írni. Igazából 2010-ben jöttem rá, hogy ez mennyit segített nekem. Valaki megkérdezte, van-e összefüggés a blog és a pánikbetegségből való gyógyulásom közt és akkor kaptam a fejemhez hogy basszus, persze, hogy van! Elkezdtem magamból napi rendszerességgel kiírni a szart, kaptam figyelmet, virtuális szeretetet, likeokat, olvasókat, reakciókat. Naná, hogy segített.
3) Az utóbbi időben egyre tudatosabban engeded bele a lélektani gondolatokat is az írásaidba a poénok közé. Milyen visszajelzéseket kapsz erre vonatkozóan? Előfordult az, hogy megkaptad valakitől, hogy túlgondolod a dolgokat, meg hogy ne legyél magaddal ilyen szigorú? Vagy éppen beszólnak-e a “népnevelésért”? Érdekelnek egyáltalán ezek a kommentek?
Nem kaptam még negatív kommentet, általában az olvasók leírják a saját élményeiket és problémáikat. Ezekre nem válaszolok, mert nem vagyok szakember és mert nem fogok tanácsokat osztogatni. Szomorú látni, hogy mennyi olvasónak nincs intim kapcsolata, mennyien nem tudják kibeszélni magukat.
4) Én is azt gondolom, hogy mindenkinek szüksége van lelki támaszra, segítségre. Viszont az emberek enbloc félnek attól a megközelítéstől, hogy ők “betegek”. Mert ők nagyon is faszák, nekik nincs semmi bajuk, hagyják őket békén. Miért alakult ez így a mai modern társadalomban és szerinted mi lenne az, ami változtathatna ezen a hozzáálláson?
Nem hiszek abban, hogy egyedül kell megváltanom a világot. Én csak a mikrokörnyezetemnek akarom elmondani azt, hogy menjenek terápiába, mindegy milyenben, ami nekik jó és foglalkozzanak önismerettel. Magyarországon sajnos nincs kultúrája semmiféle mentálhigiénés cuccnak és az a közhiedelem, hogy aki pszichológushoz jár, az gyogyós. Talán most, hogy egyre több érthető szakirodalom válik elérhetővé, most kezd ez letisztulni, hogy egy jó terapeuta olyan a léleknek, mint egy személyi edző a testnek. De tény, hogy a béka segge alatt vagyunk ezügyben (is).
5) Amikor részt vettem az írástanfolyamodon, mellbe vágott az, ahogyan a humort ötvözöd a kőkemény szakmával. Mik voltak a kommunikációs területen szerzett tapasztalataid főbb állomásai? Mik voltak a legjobb élmények, és mik a legnagyobb pofonok?
Reklámügynökségeknél dolgoztam pár évet, a legtöbbet a Be Social-től tanultam, ők közösségi médiával és online marketinggel foglalkoznak.
Pofon egy volt, régebben egy full pszichipata főnök és egy nárcisztikus kolléganő, de onnan időben leléptem még 2012-ben kb. Utólag jöttem csak rá, hogy full kretén volt mindkettő, sokat ártottak nekem, de sokat is tanultam az esetből.
6) Mi a legjobb élményed a Tékasztorik filmed kapcsán?
Az, hogy elkészült és senkit nem vitt el a mentő. 🙂
7) Szerepel a terveid között egy újabb, nagy volumenű projekt?
Nincsenek nagy álmaim, imádkozom, hogy jöjjenek az íráskurzusra, mert szerelmes vagyok abba, amit csinálok.
Jó lenne pasi és gyerek, de ezt már inkább ilyen lemondóan jegyzem csak meg. Asszem marad az írás és a pofázás.
8) Az írás tanfolyamaid mellett milyen eseményeken lehet még veled találkozni? Azt láttam, hogy a Feldmár Intézet is hirdetett veled programot, ez szerintem állati nagy dolog!
Egyre több pszichós előadást tolok, oda lehet jönni, ezeket kiposztolom mindig a kék-fehér közösségi oldalra.
9) A tanfolyamaidon rengeteg emberrel találkozol, főként nőkkel. Mit mutat neked ez a metszet?
Siralomház. Komolyan. Nagyrészt iszonyú jó fej nőcik jönnek a kurzusra, de én ennyi traumát még nem láttam. Alkoholista apa, molesztáló szülők, rák, halál, szülési traumák…Nyilván mindenki cipeli a maga keresztjét, de azt tapasztalom, hogy apák és pasik miatt vagyunk a legjobban kiborulva. Nagyon kell nekünk a Férfi, az apuka, a szeretet, a szex, az intimitás. Nagyjából 500 nőt ismertem meg közel másfél év alatt, hát tudnék mesélni…
10) Szerinted mire van a legnagyobb szükségük ezeknek a nőknek?
Tök jó, pont most írtam le.
Figyelemre és türelemre, szeretetre, beszélgetésre, biztonságra vágynak, vágyunk, ami asszem teljesen jogos igény. De mivel kevesen törődnek magukkal, nem fejlődnek lelkileg, csak átrohannak az életen és saját magukon, ezért az emberek nagy része viszi bele a feldolgozatlan szart a párkapcsolatba és nem érti, hogy az miért nem működik.
Egy lelkes Content School Budapest csapat
11) Nagyon sok anyuka jár hozzád, sőt, külön anyuka kurzusokat is indítasz. Mik a leggyakrabban felmerülő témák ilyenkor? Milyennek látod őket? Mit üzensz nekik?
Nem üzenek semmit, minden tiszteletem a jó anyukáké, a világ legnehezebb feladata egy pszichésen viszonylag egészséges felnőttet odaadni a társadalomnak, akiben mondjuk 18-20 év munkája van a szülőknek.
Rengeteg a teher a mamákon, nagyon fáradtak én úgy tapasztalom. Egyszerre kell séfnek, szex istennőnek, szuperanyunak, szeretőnek és cégvezetőnek lenniük és egy seggel ennyi lovat nem tudnak megülni. Nagyon sajnálom őket, valóban fáj látni, mennyit cipelnek.
12) Említetted egy interjúban, hogy fontosnak tartod a sportot, és ajánlanád mindenkinek, már akinek van ideje rendszeresen mozogni a retek sok teendő mellett. És ha jól tudom, focizol is heti párszor, ami szerintem nagyon vagány. Emiatt el tudom képzelni, hogy tőled távol áll a hastánc, viszont, vagy éppen ezért, megkérdezem, mit gondolsz róla. Próbáltad már, láttál már ezt-azt belőle?
Nagynéném túl a hatvanon vágott bele a hastáncba és szereti. Nekem is megvan hozzá mindenem (has, comb, mell), de nem igazán vonzott eddig. Lehet, hogy majd kipróbálom. Nőiesnek tartom, de abszolút nem tudok a dologról többet.
13) Számomra a hastánc egy terápia is, amely során az ember lánya találkozhat a lelki és testi korlátaival, elég komolyan szembenézhet a démonjaival a tükörben. Emellett persze rengeteg örömet ad esztétikailag, fizikailag, lelkileg. Számomra abszolút megváltás volt, mert én sokáig utáltam a bennem lakó és kívülről látszó NŐT. Te hogyan viszonyulsz a saját nőiségedhez mostanában? Neked mi az, ami segít jobban elfogadni, kibontakoztatni, megélni?
Nem tartom magam nőiesnek és rengeteg parám van ezzel kapcsolatba, amit a pszichoanalízisben nyögök havonta kétszer. Nőnek lenni nagyon nehéz számomra, fogalmam sincs, hogyan vágjak bele, nem tudok flörtölni, bókot elfogadni, kacérkodni…teljesen nyomi vagyok, de igyekszem behozni a laza 25 éves hátrányomat.
14) Mi az a három dolog, ami nélkül nem tudnál létezni? 🙂
Zabálás, írás, Enikő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: