Bréking nyúz!!! Hastánctudományi ismeretterjesztő sorozatom újabb részeként szeretnélek beavatni abba az értékes tudásba, amit már évszázadokkal ezelőtt, a középkorban birtokoltak az emberek. És hogy mi köze van ennek a hastánchoz?

DIREKT MÓDON nem sok 😀

De még mielőtt nagyon felmenne a pumpa, hogy akkor mi az isten nyilának adtam ezt a címet, olvasd tovább ezt a blog postot, mert a végén igenis rá fogsz jönni, hogy azért nem teljesen ok nélkül neveztem el a mai bejegyzésemet így.

Járás és tartás – középkori válasz egy nagyon is 21. századi problémára

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy a párom megmutatta nekem Cornelius Berthold videóját, amit a bränaui (Németország) történelmi parkban vett fel (www.geschichtspark.de), amelyben egy nagyon érdekes dolgot mutat be. Én személy szerint szerelmes vagyok a puha talpú vagy talp nélküli bőr cipőkbe, na de azt tudtad, hogy a középkorban kb. mindenki ilyesmiket hordott? Így van és emiatt nem is úgy jártak, mint a mai ember.

Cipők a középkorban

Ez a cipő, ahogy Cornelius is elmondja a videójában, gyakorlatilag olyan volt, mint egy bőr zokni, ami nem védte a talpat a mechanikai behatásoktól (éles kő, hegyes fa, csont, kemény talaj, stb.), ami arra késztette a cipő viselőjét, hogy először talppárnával kémlelje a talajt, mielőtt ránehezedett volna a teljes testsúlyával a talpára. Természetesen az önmagában nem hiba, hogy mi jellemzően az utcán sarkon közlekedünk.

Egyrészt azért, mert a mi cipőnk talpa már minden ilyen, előbb említett hatástól véd, másrészt az ember evolúciósan lusta disznónak van tervezve. Ez azt jelenti ebben az esetben, hogy talppárnával talajt fürkészni strapás, míg sarokra zuttyanni energiatakarékos megoldás. A természeti népek, akik nem hordanak cipőt vagy azok, akik mezítláb futnak, a mai napig a talppárnát rakják le először járás/futás közben.

Középkori cipő – forrás: http://medievalcolloquium.sewanee.edu/ask-a-medievalist/aam-columns/shoes.php

Talppárna vs. sarok

Van viszont egy nagy hátránya is a sarkon való közlekedésnek: a gerincet folyamatos rázkódás, a csigolyákat pedig kompresszió (nyomás) éri. A másik hátránya az, hogy sarkon való járás közben nem használunk annyi izmot, mint a talppárnás közlekedés esetében, magyarul a kényelmes helyváltoztatás egyben satnyább izomzatot is eredményez. A talppárna lehelyezése közben használjuk a lábujjainkat, a talpunk izmait, a vádlinkat, lábszárunkat, combunkat, szóval elég komplex izommunkát kell végeznünk.

Hogyan is függ össze ez a kétféle járásmód a tartással?

Ahhoz, hogy valaki a talppárnát először leérintve tudjon közlekedni anélkül, hogy orra essen, nem szabad előre görnyednie. Cornelius Berthold szerint a legtöbb európai ember görnyed és sarkon jár, ami ugye logikusan következik a járás típusából. TEHÁT a “talppárnás üzemmód” előbb-utóbb több és tónusosabb izmot, valamint egy sokkal szebb és egészségesebb tartást eredményez.

Boticelli Primavera című festménye – forrás: http://www.faculty.umb.edu/gary_zabel/Courses/Phil%20281b/Philosophy%20of%20Magic/Primavera/Botticelli/Botticelli%20-%20Renaissance%20Master%20Artist16.htm

Járás, tartás és hastánc

Cornelius Berthold a videójában arról is beszél többek között, amit a kutatók egy jó darabig nem értettek a középkori bajvívás ábrázolások kapcsán. Azokon a festményeken is talppárnára állva ábrázolták az embereket, ami a fentiek fényében megint csak értelmet nyer.

Hol találkozunk még hasonlóval? Hát persze, hogy a táncban 🙂 Minden olyan táncban tapasztalhatjuk, hogy jellemzően nem sarkon lépnek, fordulnak, amelynek balettos alapjai vannak. Ilyen a hastánc is. Hacsak nem valamilyen folklór stílusról van szó, a hastáncban nem nagyon lépünk sarokra. Ez fontos a mozdulatok kecses megformálása miatt. Másrészt pedig, aki még sosem hastáncolt, és nemrég kezdte, tapasztalhatja azt, hogy csak a lépés megváltoztatása következtében is milyen érdekes helyeken tapasztalhat izomlázat. Tipikusan azt szokták erre mondani, hogy “Na, nem is tudtam, hogy itt van izmom!” 😀 És tényleg!

Számomra, tanárként és táncosként egyaránt fontos a helyes tartás, valamint a testi-lelki egészség. Saját magamon és tanítványaimon egyaránt tapasztalom, hogy a megfelelő izomtónus nemcsak a hastáncos mozdulatokat szépíti meg, de a hétköznapokban is egy extra megjelenést, valami pluszt kölcsönöz.

Stúber Gyöngyi – fotó: Kajtár Anna Dalma

Ezek után pedig következzen az ötlet adó, nagyon szórakoztató és informatív videó is 🙂