Evidensnek tűnik a válasz a kérdésre, nem igaz? Sőt, gondolhatnád is, hogy ilyen triviális dologra ki a az hülye, aki rákérdez, nem? 😀 Tapasztalatból mondom, hogy a válasz egyrészt nem triviális, másrészt nem egyértelmű. Korábbi bejegyzésemben például azt fejtegettem, a férfiak miért nem szeretik a hastáncot.
Emellett írtam már arról is, hogy a pasik hogyan hastáncolnak. Na jó, az inkább egy káprázatos és képtelen összeállítás volt 😀 Na de! Megszólaltak ebben a blogban valaha is maguk a férfiak? Még soha! Pedig nekik tuti van véleményük a témában. Főleg azoknak, akiknek a párja maga is hastáncos. Ennek mentén fogtam magam, és kicsit az agyára mentem a közösségi hálómba tartozó hastáncos közösség tagjainak. Megkértem őket, hogy vegyék rá a párjukat, hogy nyilatkozzanak: miért is jó a hastánc? Mi az, amit hozzáad a szeretett hölgy életéhez? Miért is jó egyáltalán a férfinek? Miért vicces? Miért nehéz? Miért szép?
Következzenek hát a vallomások, névváltoztatással vagy név nélkül, a véleményeket pedig egy-az-egyben közlöm. Bevallom, volt, hogy meghatódtam, volt, hogy marha nagyot röhögtem az olvasásuk közben.
Kedves Hastáncosok/Hastáncolni vágyók!
Remélem, az alábbi sorok reményt adnak számotokra, hogy a párunk igenis értékeli az erőfeszítést, a kitartást és az odaadást, amit belepakolunk a táncba. És afelől is biztosak lehettek, hogy tuti megkapjuk a görbe tükröt, nehogy túl komolyan vegyük magunkat 😀
Kedves Férfiak!
Fogadjátok szeretettel társaitoktól érkezett szösszeneteket, szokjátok csak 😉
“hastáncvéleménymittoménmiabré”
A napos oldal – amit látok, ha a párom fellép:
- a felszabadultság, az önmegvalósítás, amiért mindig arra ösztönzöm, hogy soha ne hagyja abba,
- az energia, az érzelmek, amit a közönség felé sugároz, ami lehetővé teszi, hogy azokat is magával ragadja, akik teljesen laikusok (beleértve magamat is),
- az öröm, a boldogság, amit a pozitív visszajelzések, elért eredmények adnak, amiért szerintem érdemes azt a sok időt és energiát belefektetni, amit Ő (profi hozzáállással és elkötelezettséggel nyomatja, hobbi-feltételek mellett).
A sötét oldal – amit megélek, amire eljutunk oda, hogy fellép:
- amikor kétezernégyszázötvenhatodszor hallgatom meg a fellépés előtti néhány napban ugyanazt a számot és megkérdezi „nem zavar, nem unod még?”, neeeeeeeeeem csak már én is fejből nyomom a dal szövegét, pedig azt sem tudom, hogy milyen nyelven erőlködnek,
- amikor ruhadíszítésnél (ami persze mindig focimeccsnézés alatt zajlik) 2 percenként kérdez, hogy melyik dísz illene oda jobban – ha tudná, hogy felőlem gumicukrokkal is díszíthetné a számomra teljesen egyforma ruháit …
- amikor fellépésre (2-3 szám) annyi cuccot pakol össze, amennyit egy öttagú család egy kéthetes külföldi nyaralásra is nehezen pattintana össze (mert hát mindenből kell egy „pót”, még a „pótból” is)… és persze illik segíteni a művésznőnek…
Romantikus vallomás
Azon a csodás alkoholmámoros februári éjszakán, amikor megismertem életem párját, 360 fokos fordulatot vett a hastáncról kialakított képem. Korábban azt gondoltam, hogy a hastáncot vagy idősebb, hobby szinten a nappaliban öncélúan gyakorló középkorú hölgyek űzik, vagy olyan lányok, akik könnyebb úton szeretnének pénzkeresethez jutni ledér mozdulataikkal.
Aztán jött a NAGY Ő, a lány, aki ezt az egész teóriát megdöntötte, akinek hála már én is részese vagyok ennek az ÉLETFORMÁNAK. Nem véletlenül emeltem ki ezt a szót, hiszen innentől gyökeresen megváltozott mindkettőnk élete. Versenyek, fellépések, gálaműsorok, folyamatos utazás, éjszakába nyúló ruhakövezések… Ha ezeket a sorokat egy olyan férfi társam olvassa, aki még nem élt együtt egy profi hastáncos lánnyal, akkor ezúton jelzem barátom, hogy ez vár majd Rád. Hiába csóválod a fejed, én is azt tettem, a fent leírtak együtt járnak ezekkel a csodálatos hölgyekkel.
Kárpótolni fog viszont az érzés, amikor a színpadon látod ragyogni, ahogy szívét-lelkét beleviszi az előadásába. Amikor végtelenül boldognak látod, mert beért a sok gyakorlásának gyümölcse. Amikor a közönségtől megkapja a pozitív visszajelzést, és érzi, hogy amit csinált, azt jól csinálta.
Személy szerint végtelenül büszke vagyok, hogy a menyasszonyom profi táncos. Szeretem segíteni a munkáját, éppen ezért jómagam is kiveszem a részem a teendőiből, és próbálom egyengetni az útját, legyen szó zeneválasztásról, vagy gálaműsor szervezésről.
Egy korábbi beszélgetésem az alábbi mondattal zárult egy hastáncos hölgy párjától: „Never ever bellydancer” Jómagam inkább úgy zárnám ezt a pár sort: Forever and ever this bellydancer
Frappáns megfejtés Nagymedve tollából
“Milyen, amikor a párom a színpadon tündököl?” – Varázslatos “Miért szeretem, hogy a párom hastáncol?” – Mert Boldog “Mit adott nekem/a családomnak/a férfi létemhez rajta keresztül a hastánc?” – Mosolyt.
***
Köszönöm srácok, imádtam minden sort!!! 😀
***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!
Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂
***ÚJ KEZDŐ HASTÁNC KURZUST INDÍTOTTAM!***
Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ott megtalálsz minden részletet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: