Azt gondolom, hogy ennek a cikknek a magyar fordítása meglehetősen hiánypótló, ezért is örültem nagyon a lehetőségnek, hogy elsőként közölhetem le. Laikusok, illetve friss hastáncosok kedvéért annyit írnék előszóként, hogy a hastánc mai formájának kialakulásában a leglényegesebb szerepet a Reda Troupe, ezen belül Mahmoud és Ali Reda, valamint Farida Fahmy játszották. Az ő munkásságuk és innovációjuk nélkül ma nem is biztos, hogy az orientális táncok színpadon lennének.
A cikk tartalmaz egy utóiratot is, amihez nem szeretnék véleményt fűzni, a post scriptum amúgy is elég szubjektív.
Az eredeti anyagot itt olvashatjátok.
Következzék hát a cikk, jó olvasgatást! 🙂
***
Ahhoz, hogy érdemben eshessen szó az egyiptomi tánckultúráról, nem árt figyelembe venni a Reda Troupe-ot és azt az erőteljes hatást, amit Egyiptomra gyakorolt művészi, társadalmi és kulterális szinteken egyaránt. Megjegyzés: ezt a cikket egyes szám harmadik személyben írtam azért, hogy, mint történeti referencia, bárki által idézhető legyen.
A Reda Troupe egy családi ügyként indult. A Redák és Fahmy-k házasságon keresztül kapcsolódtak egymáshoz és mindkét család érdekelt volt a táncban, az egyiptomi hagyományokban és kultúrában. A házasság Mahmoud Reda és Nadeeda, Farida Fahmy húga, valamint Ali Reda, Mahmoud Reda bátyja és Farida között csak tovább erősítették ezeket a kötelékeket. Mahmoud Reda egy új műfaj bemutatására irányuló törekvései, valamint Farida Fahmy tánc iránti erős vágya indította be ezt a sikeres és örömteli művészeti vállalkozást, amelynek Mahmoud Reda 1972-ig volt a vezetője. Ő tanította be a táncosokat, koreografálta és rendezte a színpadi előadásokat. Úttörő koreográfiával új műfajt teremtett, amely számos stílust foglalt magában. Farida Fahmy 25 éven keresztül volt szóló táncos, példaképként szolgált a társulathoz csatlakozott táncosok számára, kecsességével és eleganciájával belopta magát az egyiptomiak szívébe.
Mahmoud Reda 1930-ban Kairóban született egy nagy, középosztálybeli családba. Az édesapja író és a Kairói Egyetem könyvtárvezetője volt, aki feleségével együtt a kulturális örökségükön alapulva azzal a modern szemlélettel alapította és vezette családjukat, ami akkortájt végigsöpört egész Egyiptomon. Atletizáltak és érdekeltek voltak a zenében is. Mahmoud Reda olyan környezetben nevelkedett, amely segítette kibontakozni művészi hajlamait. Fizikai képességei pedig (a tornász csapat tagjaként 1952-ben Egyiptomot képviselte a helsinki olimpián) tovább segítették őt abban, hogy táncossá váljon.
A néhai Ali Reda már tapasztalt szakembernek számított a show business világában. 16 éves korában már díjakat nyert társas táncos eseményeken és versenyeken, amelyek akkoriban nagy népszerűségnek örvendtek. Olyan táncokban jeleskedett, mint a swing vagy a jitterbug (ez utóbbi tekinthető a lindy hop szinonimájaként, de bővebb infók itt találhatók a stílusról). Később pályáját a filmkészítés területén folytatta. A Reda Troupe alapítása körüli években művészeti tanácsadóként funkcionált és különböző adminisztratív és irányítói feladatokat látott el. Két bemutatkozó filmet is rendezett a társulatról, zenész komédia műfajban. ezek a filmek az egyiptomi mozizás mérföldköveinek számítanak és a mai napig leadják őket a TV-ben.
Ali Reda korábbi tapasztalatai és erős egyénisége nagyban hozzájárultak a társulat sikeres fejlődéséhez. Egyik legfontosabb döntés, amit hozott, hogy bemutatta a társulatnak a néhai Maestro Ali Ismail innovatív és rendkívül megával ragadó zenéjét. Ali Ismail hangzásban vegyítette a tradicionális egyiptomi és a nyugati hangszereket, a hagyományos zenét néhány friss és új koncepcióval ötvözte. A társulat számára nagyon fontos volt munkássága, és hamarosan Egyiptom-szerte ismert zeneszerződé vált. Művei egyiptomi zenészek számos nemzedékét ösztönözték arra, hogy nyomdokaiba lépjenek.
Hassan Fahmy, Farida édesapja professzor volt a Kairói Egyetemen, szakterülete a gépipar volt. Feleségével együtt szokatlanul széles látókörűek voltak, és mindketten támogatták lányukat művészeti és sport tevékenységének fejlődésében. Kiállta az akadémikus körök nemtetszését és az idősebb családtagok nyílt kiritkáját is, amikor megengedte lányának, hogy professzionális táncossá válhasson. Ezzel a lépésével fontos szerepet vállalt abban, hogy szakmaként legitimmé válhasson a professzionális tánc, mindez akkortájt, amikor inkább szégyenteljesnek számított. Lányának erkölcsi támogatása elfogadtatta az egyiptomiakkal is Farida táncos karrierjét; ez a mai napig kivételes eredménynek számít. Karizmatikus személyisége, közösségi jelenléte és elfogadó szemlélete kétségtelenül mély hatást gyakorolt az ezzel kapcsolatos közfelfogásra.
A néhai Nadeeda Fahmy egészségi állapota törékeny volt, és a festést választotta művészi kifejezésmódjául. Ő ösztönözte és bátorítotte Mahmoud Redát, hogy teljesítse be művész ambícióit. Nadeeda tervezte a társulat első előadásaihoz a kosztümöket, amelyek annyira innovatívak voltak, hogy a mai napig másolják őket. A halálát követően ismert egyiptomi művészeket bíztak meg, hogy a Reda Troupe számára ruhákat tervezzenek. Az 1970-es évek derekán Farida Fahmy is elkezdett ruhákat tervezni pár új produkcióhoz. Khadiga Fahmy, Farida édesanyja felügyelte a kosztümök gyártását, később az egyre bővülő ruha és kellék részleget irányította, és a női táncosok gardedámjaként is funkcionált.
A Reda Troupe alapítói közös vagyonukból, kicsiny költségvetéssel, 1959-ben mutatták be első előadásukat, amelyben hat női és hat férfi táncost és tizenkét zenészt vonultattak fel. A társulat 1961-től a Kulturális Minisztérium égisze alatt működött tovább. Az 1970-es évek közepére már 150 főt foglalkoztatott, beleértve a táncosokat, zenészeket, kosztüm- és színpadtechnikusokat. A repertoárban több mint 150 tánc szerepelt, amelyben a duettektől kezdve a a 30 fős, három felvonásos táncdrámákig minden megtalálható volt. A Reda Troupe nagy ismertségre tett szert Egyiptomban és több mint 50 országba látogatott el. Egyiptomban államilag megrendelt előadásokat tartottak, emellett olyan magas presztizsű színházakban is felléptek, mint a londoni The Royal Albert Hall, a new yorki Carnegie Hall, a berlini Kongresszusi Központ, a párizsi Olympia Színház, a moszkvai Stanislavsky Színház, a madridi Theatro De La Zarzula, stb. A társulat számos díjat is nyert nemzetközi népművészeti fesztiválokon, például Ausztriában, Oroszországban, Angliában, Törökországban és Belgiumban, hogy csak egy párat említsünk. A vezető művészeket, Farida Fahmy-t, Mahmoud Redát és Ali Ismailt több állam vezetője is kitüntette: Hussein, Jordánia királya 1965-ben, 1967-ben Gamal Abdel Nasser, Egyiptom elnöke az állam művészeten keresztüli szolgálatáért és kitüntetést adományozott nekik 1973-ban Tunézia elnöke, Burguiba is.
Ez a társulat volt ezen a téren az úttörő. Néptánc együttesek létrejöttét indította be Egyiptom-szerte a tartományokban, egyetemeken és egyéb iskolákban. Sajnos manapság a Reda Troupe csak névlegesen létezik. Farida 1983-ban fejezte be karrierét és folytatta egyetemi tanulmányait és társadalomtudományi diplomát szerzett. Másrészt az állam érthetetlen módon rengeteg bürokráciai akadályt állított, ami ellehetetlenítette a további művészeti fejlődést, minek következtében Mahmoud Redát 1990-ben nyugalmazták. Ezt követően a társulat a tagokra maradt, akik nem rendelkeztek kellő motivációval, tehetséggel vagy művészi elhatározással.
A Reda Troupe nyomán felbukkanó tanárok és további társulatok a mai napig nem álltak elő semmilyen említésre méltó innovációval; munkásságuk a Reda stílus és tanítási technikák továbbviteléből áll. A Reda Troupe vezető művészeinek tehetségéből és művészi kreativitásából létrejött táncszínházi örökség gazdag forrásául szolgál minden tanár és koreográfus számára. Farida Fahmy és Mahmoud Reda emlékét őrzik az egyiptomiak, mely emléket a nosztolgia, a csodálat és a büszkeség jár át.
Írta Farida Fahmy 2008-ban.
***
Haragosan írom ezeket a sorokat, szívemben csalódottság és szomorúság lakik. Letűntek azok a dicsőségek évek, melyekben Mahmoud Reda és a társalapítók keményen és szenvedélyesen dolgoztak azon, hogy megalapítsák és működtessék ezt az Egyiptomban és az egész arab világban első és úttörőnek számító társulatot. Ezekben az években a Reda Troupe innovatív és eredményes időket élt meg, kreativitásban és művészi értékekben gazdagon. A társulat egyre híresebbé vált a 60-as és 70-es években, ahogy a tehetséges és képzett táncosok és zenészek száma is emelkedett. A táncok bemutatása egyre szofisztikáltabbá vált, ahogy a tánckar száma és tánctudásuk minősége is fejlődött, ami ismertségük világszintű növekedéséhez vezetett. Az egyiptomi előadások alkalmával akár 120 művész is fellépett, beleértve egy teljes létszámú zenekart is. A nemzetközi utazások, kulturális expók során akár 50-60 tehetsége tag is utazott.
Amikor táncosok elhagyták a társulatot és helyükre újak érkeztek, ők már egy működő rendszerbe kerültek, amely hivatott volt biztosítani a professzionális működés folytonosságát. A társulat szólistájaként 1959 és 1983 között eltöltött 25 évem során a Reda Trouppal közösen éltük át legnagyobb sikereinket és folyamatosan fejlődtünk. 1990-ben, amikor az állam nyugalmazta az immáron már nem kívánatos Mahmoud Redát, a társulat fennmaradó része folytatta tovább a működést. Idővel azonban a vezetők egyre kevésbé voltak képesek üzemeltetni ezt a jól felépített táncszínházi társulatot. Ez már előre jelezte a Reda Troupe majdani hanyatlását. A társalapítók erősségei mind fel lettek használva, amely forradalmilag hatott és egy új színházi műfaj létrejöttéhez vezetett. Azonban 1990 után a Reda Troupe-ot jobbára inkompetens és rálátást nélkülöző személyek felügyelték, akik nem rendelkeztek megfelelő kreativitással, művészi képességekkel vagy értékrenddel. Emellett az eredeti társulat irányítási képességeivel sem rendelkeztek. Az új vezetők nem tudták profin irányítani a színházat vagy a tánccsoportot, és ahogy teltek az évek, egyre távolabb kerültek Mahmoud és a társalapítók társulat menedzsment kompetenciáitól és az eredetileg megtervezett struktúrától.
Azon éveim során, amikor külföldön kezdtem el tanítani, sok fiatal férfivel találkoztam, akik azt állították, hogy ők a Reda Troupe-ban táncoltak. A hitelességüket a Reda Troupe-ból származtatták, ez volt az eszközük arra, hogy táncosként vagy zenészként megalapozzák az Egyiptomon kívüli helyzetüket.
Manapság egy szürke zóna létezik az eredeti Reda Troupe és más fellépő csoportok között. Az állami Reda Troupe vagy más társulatok előadásai nagyon kínossá váltak számomra, és ebben a szemléletben a külföldi hozzáértők és a nosztalgikus egyiptomi közönség is osztozik velem. Azok a nyílt szívű művészek, akik létrehozták ezt az új örökséget, most kiábrándultan nézik, ahogy az életnyi munkájuk gyümölcse egyre csak fogyatkozik és romlik ahelyett, hogy nőne és virágozna. Sajnos az egyiptomi színházi tánc hanyatlik. Nekem pedig szembesülnöm kell azzal, hogy véget ért egy korszak.
Farida Fahmy, Kairó, 2015