Mostanában egyre többször látok olyan instagram postokat vagy cikkeket, amikben egy modell vagy híresség lerántja a leplet saját tökéletlenségéről. Tovább megyek, felvállalja, büszke rá, elfogadja, szereti. Emellett felhívja a figyelmet ennek a világnak az illúzió voltára is. Láthattunk olyan kollázst, amiben egy fit modell hölgy azt mutatja meg, milyen látványos a különbség a teste reggeli és esti állapota között (az a kép a cikk közepe táján van), ugyanis estére az a csodalapos poci is megtelik vízzel, étellel, hiszen neki is ennie kell, és akkor már nem is annyira deszka az a hasfal. Számos további képen láthatjuk, milyen módon befolyásolja optikailag az arányokat egy derékig felhúzott nadrág (nem csípőig, rendesen derékig), egy felsőtest csavarással létrehozott póz meg a kar felemelése, has behúzása.
Ebben a “műfajban”, ha jól emlékszem, Tyra Banks volt egyébként nagy úttörő. A professzionális modell karriert követően felment némi plusz, amitől ő továbbra is egy iszonyat kívánatos bombázó maradt. Azonban a média pellengérre állította emiatt. Ő a saját talk show-jában magyarázta el és mutatta meg, hogy néz ki a pózolás és a mi a különbség a természetes testtartás és a póz között. Majd, ezt követően kicsit megindulva, üzente mindenkinek a kamerába, hogy akinek ez nem tetszik, az megcsókolhatja a kövér seggét. Hát, lehet, sokan csak álmodhatnak róla 🙂
A mostani postomnak nem az a célja, hogy a közösségi média által generált fals, illuzórikus álomvilágnak csapjak a valagára egy jól irányzott parasztlengővel. Tartogatom a muníciót a későbbi postokra hehe 😀 A fent említett hölgyek bátorsága és nyitottsága rám is nagyon inspirálóan hatott. Éppen ezért szeretném megmutatni inkább azt, milyen lehetőségeket rejt a női test, milyen csodálatosan képlékeny és mégis stabil, mire képes a megfelelő kondicionálással.
Éppen ezért (huhhhh, levegő beszív-kifúj, idegizzadtság bajusz helyről letöröl…) szeretném kielemezni én is két képemet, amelyeket két héttel ezelőtt, egy fotózás során készített rólam egy szuper tehetséges, emellett szemtelenül fiatal hastáncos barátnőm, aki, úgy tűnik, remek amatőr fotós is egyben.
Az elmúlt 12-13 évben rengeteget változott a testem, majdnem 20 kilótól szabadultam meg. Nem siettem el, na 😀 Még mindig lehetne mit innen-onnan faragni, de ezt tényleg nem panaszkodásból írom. Sőt, mára már eljutottam odáig, hogy totálisan nem zavarnak se a plusz kilók, de az itt-ott tökéletlen, megnyúlt bőr sem. Azért sem, mert ilyenkor már képes vagyok arra, hogy eszembe jussanak és meg is tartsam a tudatomban azokat a nagyszerű sikereket, élményeket és örömöket, amiket ebben a testben átélhettem!
Számomra ezt a magabiztosságot a kemény munka hozta meg. A fizikai gyakorlatok mentén láttam, hogy egyre jobban épül a testem. A lelkiek terén is rengeteg akadályt kellett leküzdenem és még a mai napig is folyamatban van ez az út, valószínűleg életem végéig tart majd, de nem bánom.
Nos, kicsit talán merészebbre sikeredett a bal oldali egy hastáncos fotózáshoz képest, de én nagyon elégedett vagyok ezzel a képpel 🙂 Mindkét képen javítva vannak a fények, és a bőrtónus, ennyi photoshop van rajtuk. A bal oldalin a testemből nem lett lefaragva semennyi, a jobb oldalin meg eléggé látszik, hogy nem 😀 Akkor mégis, miből adódik ez a szembeötlő különbség? Természetesen a pózból. A bal oldalin has behúz, mellkas kiemel. A jobb oldalin épp pihegek, mert mocskos fárasztó az egész napos pózolás, pláne 35 fokban a tűző napon.
Mi a titok? Ebben a pózban benne van az elmúlt 10 év munkája! Benne van a 10 év harcművészet, a 10 év hastánc és a 2 év jóga. Ennek a póznak szerintem nemcsak az erős izomzat, hanem a gerinc mobilitása is kulcsa, amit a hastánc és a jóga adott meg nekem, és amivel karban lehet tartani ezt a funkciót. A tánccal a nőiségemet fejezem ki, ami szintén szükséges egy efféle beállításhoz. Ezek egymásra épülő dolgok az én esetemben, kiegészítik, erősítik egymást. Bár a harcművészetet már abbahagytam, azért az állóképességért és kitartásért, amit ott tanultam, nem lehetek elég hálás a mesteremnek!
Visszatérve a hastáncra, számomra a képek tanulsága az, hogy
A fit modellek is azért néznek ki szálkásan a színpadon a versenyek során, mert előtte X napot vízhajtóznak meg nem esznek gyakorlatilag. Ehhez hozzáadódnak még a betanult pózok. A versenyen ugyanis nem görnyedve ücsörögnek például. Félreértés ne essék, nem akarom bántani őket, szerintem ők szuperek, és igen, nagyon izmosak (nem kérnék tőlük egy sallert 😀 ), de nőből vannak ők is, és amint isznak és esznek rendesen megint, azokat a szuper erős izmokat jótékonyan befedi a folyadék.
A női test csodálatos, mert hétről-hétre képes változni, legyen szó ciklusról vagy gyermekvállalásról, szerelemről, bánatról, mozgásról. Nekem a hastánccal kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy ez az a mozgásforma, amivel igazán figyelembe lehet venni a női test adottságait és ki lehet hangsúlyozni azokat. A test mobilitása, rugalmas ereje pedig a mindennapokban is egyre jobban látszik idővel, és magabiztos megjelenést kölcsönöz. Egy mosollyal kiegészítve kész is a sugárzó megjelenés 😉 Mindenkinek kívánom, hogy ezt megélje minden nap, szeretetben és önelfogadásban!
***
A fotókat Kajtár Anna Dalma készítette!