Minden dolog, ami a nők világával kapcsolatos, számtalan aspektussal bír. A pasiknál ez egyszerű, igen/nem, ez vagy az. Jó, ez sarkítás, de teljesen más viszonyrendszerekben mozognak, a problémájukat egyedül, a fejükben forgatják, döntést is egyedül, elvonultan hoznak. Nem beszélnek sokat magukról, ami meg már tiszta és értik, miért is beszéljenek róla? 😀 Ellenben a nők leginkább beszéd közben tudnak gondolkodni, számtalan minőséget tudnak megjeleníteni és megélni a mindennapjaikban. Ezért, na meg az agyi különbözőségek miatt is van az, hogy képesek egy jelenségnek ezer különböző vetületét felfedezni és figyelembe venni.
A hastáncról éppen ezért úgy általában én is már jó pár postban írtam. Volt szó korábban arról, hogy miket adott nekem a tánc, de kezdőknek összeraktam egy nem hagyományos, ellenben bolondos GYIK-ot is. Aki ismer vagy olvasott már tőlem ezt-azt, az tudja, hogy szókimondó, illetve bátor vagyok, ha témaválasztásról, valaminek a kibeszéléséről van szó. Igyekszem azonban nem általánosítani vagy ítélkezni/megítélni; minden, amiről írok, saját tapasztalat (vagy fordítás, de akkor azt jelzem).
Van azonban pár dolog, amiről sokan nem mernek vagy nem tudnak hogyan beszélni. Még maguknak sem vallják be, de foglalkoztatja őket, ott van bennük mélyen. Ilyen volt például a testképes postom vagy a férfiak és a hastánc viszonyáról szóló gondolataim összegzése. Ezeken kívül van még azonban három dolog, amiről tudnod kell kedves Olvasó. Íme, kendőzetlenül, tőlem neked, sok szeretettel!
Hastáncosként te leszel saját magad legnagyobb ellensége és barátja
“Olyan furcsán néznek…” “Ez a tükör milyen görbe!” “Biztosan nem tetszik nekik, ahogy táncolok!” vagy “Úgy érzem, szárnyalok és eggyé válok a fátyollal!” “Bárcsak ez a fellépés örökké tarthatna!” “Majd kiugrok a bőrömből, olyan jól érzem magam…”
Kin múlnak ezek a gondolatok? Honnan lehet tudni, mit is gondol valójában az, aki táncolni lát? Biztos, hogy a tükör görbe? Kitől függ a saját boldogságom?
Néha nekem is nehéz ezt leírni, olvasni sem biztos, hogy könnyebb, de ezek mind-mind csak rajtam állnak. Ezeket én érzem, én gondolom, én látom. Én és csak én. De ezzel nincs semmi baj, ez teljesen OK. Magától értetődik, hogy a pozitív érzések és gondolatok a sajátjaim, magamra vonatkoztatom őket, na de mi a helyzet a negatívakkal? Mindig más értük a felelős?
A hastánc kommunikáció önmagunkkal és a külvilággal. Általa felfedezhetjük, mik a félelmeink, minek örülünk, megtanulhatunk befelé figyelni. A kellemetlen dolgokat természetüknél fogva nehéz elviselni, de sokkal hasznosabbak sokszor, mint ami alapvetően jól esik. Figyelj ezekre a jelekre, tanuld meg, mire hogyan reagálsz, és próbáld meg felismerni, mi lehet a háttérben. Ez hozzásegíthet ahhoz, hogy jobb táncossá, előadóvá válj, és hogy általánosságban véve minden nap egy kicsit jobb barátságba kerülj saját magaddal.
Nemcsak egy, de ezer női minőség megélhető és megjeleníthető a színpadon
A hastánc biztosíthatja a legdirektebb kapcsolatot a nőiséggel a táncok közül. Természetesen a páros táncokban is meg lehet élni lényünk finomságát, hogy milyen vezetve lenni, párként együtt működni. Az orientális táncok azért képeznek mégis egy külön csoportot ebből a szempontból, mert a fizikai edzés is a női szervek köré csoportosuló izmokon alapul, így, ha test és lélek kapcsolatát vizsgáljuk, sokkal intenzívebb lehet a hatása. Emellett, míg a páros táncokban a megélhető női minőségek száma eléggé korlátozott, addig a hastáncban a stílus, a zene, a dalszöveg, az alkalom lehetőséget ad arra, hogy akár mindig új arcunkat mutathassuk.
Egy nőben számtalan érzés létezik, amelyeket mind-mind kifejezésre szeretne juttatni, nemcsak azokat, amelyek a társadalmilag elvárt viselkedésmintákhoz kapcsolódnak (sokszor csak a viselkedés a megengedett amúgy is, nem pedig az érzés kinyilvánítása). Ehhez ideális nyelv lehet a hastánc, éppen ezért bátorítok mindenkit arra, hogy nyitott szívvel, büszkén és őszintén merje felvállalni a táncban is azt, milyen is ő valójában. Ebben a közegben sem szerencsés a direkt másolás (se mozdulatok, se kifejezés terén), átmeneti, hirtelen sikert hozhat ugyan. Megsimizik a buksinkat utána, hogy “jajj de ügyes vagy, hogy mindent úgy csináltál, ahogy azt mi elvártuk”. És, mi lesz utána? … Merd mutatni, aki vagy és tudd, hogy mit mutatsz! 🙂
Ez egy olyan eszköz az ember lánya kezében…
…aminek segítségével megteheti azt a kalandos és csodálatos utat, ami önmaga felé vezet. Írtam egy korábbi postomban arról, hogy a hastánc gyakran, mint egy kiszolgáló szerepkör jelenik meg mind a mai napig. Ezzel szemben nekem az a tapasztalatom saját magamból kiindulva, illetve sok táncos példája alapján, hogy ennél mi már többet akarunk. Nem a környezet jóváhagyása alapján működni, alárendelt minőségben, hanem felszabadultan kifejezni önmagunkat, megélni a nőiségünket. Ehhez szükséges persze a szemléletváltás, az új alapokon való működés, saját magunk és környezetünk felemelése. Lehetséges ez? Azt gondolom, igen. Idealisztikus ez? Ideán alapszik, de nagyon is valóságos elképzelés, amelyet mindennapos alkalmazás által tudunk beépíteni az életünkbe. Én nagyon drukkolok magunknak, hogy ez megvalósulhasson! 🙂 <3
***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!
Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂
Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: