Dóra Tünde fotós munkássága egyre meghatározóbb, elsősorban a nemzetközi hastánc életben. Lépten-nyomon az általa készített fotókba botlok a Facebookon például 😀 Tündivel régebb óta ismerjük egymást, pár évig mindketten azonos időben voltunk tagjai a Nimfa Orientális Társulatnak. Tündit ott is eléggé karakán és aktív csajnak ismertem meg. Nemrég, az idei Cairo Festivalon dumáltunk és kitaláltam, hogy szívesen készítenék vele egy interjút. A kérésem hallatán széles mosolyt villantott, bár akkor még fogalmam sem volt arról, milyen karakteres anyag kerekedik majd ki ebből.
Mondta nekem, hogy nyugodtan szerkesszem meg a válaszait, ha akarom. Aki olvassa a blogomat vagy személyesen is tartjuk a kapcsolatot, már tudja, hogy nem cenzúrázok. Éppen ezért azok sem fognak csalódni a mostani bejegyzésben, akik illatos keszkenőt az orruk elé tartva szokták nézegetni a postjaimat – ha akad egyáltalán ilyen 😀
Kezdődjék is az interjú! 😉
Gyöngyi: Az egész ország hastáncos közössége ismer téged vagy a munkásságodat és egyre nagyobb népszerűségre teszel szert külföldön is. A Ballerina Project Hungary kapcsán pedig a „muglik” számára is egyre láthatóbb vagy. Ezért megpróbálok olyan kérdéseket feltenni, amelyeket megválaszolva még teljesebb és árnyaltabb képet kaphat az olvasó arról, ki is az a Tünde Dóra. De azért az alaphang megadása végett kezdjünk pár kézenfekvő kérdéssel 🙂
Dóra Tünde: Ezt kijavítanám a magyarok nem ismernek, a külföldiek jobban. De az is jó, ha zárójelbe odaírod, hogy ez az én véleményem.
Gy: Mesélnél egy kicsit a táncos múltadról? Mikor kezdtél el táncolni, milyen stílusokat próbáltál ki?
D.T.: Egészen kicsi korom óta balettoztam, majd egy megalázó momentum után hosszú időre elfordultam a tánc világától. A hastáncot egy rokoni-baráti-üzleti triumvirátusi szállal ismertem meg, de őszinte leszek első körben a csillogó ruhák tetszettek és mikor Mercit láttam a színpadon, akkor nyert számomra értelmet a tánc ezen műfaja. Kb. 10 évet húztam le mellette a nimfák oszlopos tagjaként, s onnan vegyes érzelmekkel távoztam. A hastáncot, mint művészeti formát, a mai napig szeretem, de mar csak nézni 🙂
Számomra hatalmas pozitívum és nyereség az, amit általa szereztem: 2 nagyon jó barátságot és számtalan olyan emberi ismertséget, akiktől tanultam vagy általuk fejlődtem én is, mint ember 😉 Nekem Mercedes marad az etalon, szinte végignéztem első sorból a nemzetközi karrierjét és büszke vagyok, hogy mellette voltam és tanultam. Négy évvel ezelőtt tettem ki a pontot a tánckarrierem végére, és akkor választottam vagy inkább döntöttem a fotózás javára. Azóta lettem főállású fotós. Tudtam, hogy nem leszek szólista, plusz nagyon untam az állandó magyarázkodást ismeretleneknek, hogy mit csinálok és azt is éreztem, hogy valaminek vége bennem, persze így se volt egyszerű a döntés.
(Gyöngyi megjegyzése: a magyarázkodás sajna baromi ismerős, pl. ebben a postban írtam is róla >> )
Nieto Mercedes
Gy: Miért pont a hastáncot választottad anno? Miért hagytad abba a hastáncot? Ha jól láttam a Facebookon, jártál jogra és államigazgatás szakra is. Én speciel teljesen megértem, hogy ehelyett inkább a fotós szakmát választottad (bocsi jogászok, államigazgatók). Emellett ez a döntés több szempontból is érdekes számomra. Ugyanis művész mesterséget választani, főleg a mai világban, anyagilag eléggé rizikós. Hogyan kezdtél el fotózni? Milyen iskolákat végeztél el hozzá?
D.T.: 18 évesen fogalmam se volt, mit csináljak és hova tanuljak tovább, így azt választottam ami elsőre tetszett, illetve azt gondoltam, hogy jó lennek benne. Furcsa módon 33 évesen már tudom, hogy az erőszakos és agilis hozzáállásomat hogyan tudnám kamatoztatni, mint jogász. De cserébe 180 fokot változtam és maradok a kreatív iparban szerintem meg egy jó darabig, aztán majd meglátjuk 😉 Én tényleg soha nem mondom hogy soha.
Én vagyok az az ember, aki fordítva indult, vagyis előbb retusáltam mint fotóztam. Viszont Magyarországon a két szakma nem válik el egymástól így a fotózást többnyire autodidakta módon kezdtem el, majd rövid ideig együtt dolgoztam egy általános fotóssal, viszont most már több mint 4 éve egyedül vagyok. Állandó tanulással szakmai és technikai fejlődéssel lassan, de biztosan mentelek egy cél fele 🙂
Gy: Volt mellette eleinte másik állásod is vagy egyből belevetetted magadat?
D.T.: A táncot és a fotózást kb 3-4évig párhuzamosan csináltam. Rengeteget éttermeztem, éltem és jártam külföldre táncolni, illetve tanítottam is. Aztán, amikor elkezdett a fotózás túlsúlyba kerülni, szakítottam a tánccal.
Sárközy Zsuzsó Shererah
Gy: Mi volt eleinte a legnehezebb számodra?
D.T.: Szintről-szintre vannak nehézségek, soha sem könnyű, minden nap találkozom ugyanúgy problémával. Egy percre se lógathatjuk a lábunkat, mert akkor elszaladnak a lehetőségek vagy a konkurencia vadász le minket.
Gy: A fotózás, mint bármi más, komoly üzleti vállalkozás is. Te vagy egy személyben a marketinges, a sales, az adminisztrátor, stb. Hogyan éled meg ezt? Miért jó, miért nem?
D.T.: Igen mindent én csinálok, sokszor próbáltam mással vagy asszisztenst keresni, de soha nem működött. Magyarországon sokan élnek egy alomvilágban. Pl. nem szeretnek dolgozni vagy napi 20 perc melóért főállású fizetést követelnek. Nem láttam meg jól működő, kizárólag magyar tagokból álló team munkát magyar cégnél. Nálunk nem működik az amerikai modell, szerintem szinte semmi se 🙂 működik, jobban szeretjük egymást utálni, másolni, aláásni, mint hogy fejlődnénk vagy normális konkurenciát építenénk. Én őszintén iszonyat rosszul élem meg, és sokszor gondolkoztam azon, hogy ebbe a harcba én nem tudok becsatlakozni és nem is akarok. Egy ideje már ezert totálisan kikapcsolom a negatív behatásokat és csak egyedül csinálom. Magamra koncentrálok és arra, hogy évről-évre jobb legyek. Persze néha kiborul a bili, amikor a koncepcióimat látom másolva. Vagy az olcsóbb elven hobbisták utánozzák munkáimat. Ezeket nem hagyom szó nélkül!
Szegedi Anita Sunayna
Gy: Nagy probléma a szabadúszóknál és művészeknél, hogy van egy rakás megbízó, aki konkrétan madárnak nézi őket és elvárja az ingyen munkát. Te találkoztál ezzel valaha? Ha igen, mi volt a legidegesítőbb és mi a legviccesebb ilyen helyzeted?
D.T.: Hogy találkozom-e? Hahahahahaha!!! Mindennapos nálunk az ilyesmi, az ingyen a kulcsszó, szerintem tanulmányt lehetne írni belőle. A mai napig fotózom ingyen, egyszerűen még mindig nem jut el odáig a szakma, hogy teljesen fizetős legyen. Bárhogy küzdök és teszek érte, jön valaki, aki ingyen vagy kevés pénzért megcsinálja. A minőség már teljesen irrelevánssá válik és akkor őket emelik a magasba és istenítik. A mögöttes tartalmat, a kiadásokat, a laikusok nem látják és fogalmuk sincs, mennyi pénzt és energiát kell fektetni az egész szakmába. Így nincsen vicces sztorim csak elkeserítő :/
Tavaly pl. volt egy lehetőség. Az 5 leggyorsabban jelentkezőt fotóztam negyed áron, mivel portfóliót gyártottam egy új technikával 🙂 Volt aki meg azt is drágállta, és nem is egy ember 🙂 Szóval nem éri meg az ilyen akció sem, hogy rám olvassák, miért nem ingyen fotózom őket. Ez nem visz előre, hanem visszaránt.
Amúgy pedig a workshopra, amit évente kétszer szoktam rendezni (az idei első elmaradt), mindenkit várok szeretettel! Nagyon olcsón lehet szert tenni profi képre. Emellett sok-sok dolgot elmondok és tanítok ott helyben a lányoknak magáról a pózolásról, és hogy mitől jó egy fotózás vagy egy kép.
Lefkovics-Virág Judit
Gy: Mi jellemzi a stílusodat?
D.T.: Szerintem még keresem a fonal végét 🙂 Van egy rám jellemző színes világításokkal tűzdelt irány, amit nagyon szeretek és már rutinszerűen dolgozom vele és a táncosok is nagyon szeretik. De ami meg benne fortyog évek óta, az meg nem mutatkozott meg.
Katerina Shereen
Gy: Mi az, amire a tánc tanított meg téged és a fotózás során is használod?
D.T.: A tánc sok embert hozott az életembe. A tánc által is fejlődtem, de önmagamat sajnos nem találtam meg benne. Viszont a fotózások során nagyon sokat segít maga az, hogy táncoltam. Ismerem a helyes pózokat, tartásokat vagy pont az ellenkezőjét: természetességet is tudok varázsolni a képekre. A fotózásban a legnagyobb segítség: hogy én vagyon a tükör, a szó szoros értelmében 🙂 Fontos, hogy bízhatnak az emberek bennem. És szerintem plusz adalék, hogy nő vagyok, tudom, mit nem szeretnek a nők magukban és hogy kinek mi áll jól. Mint ahogy az utómunkában is fontos a szép érzék és egy jó stílus.
Gy: Mi az a 3 tipp, amit tanácsolnál minden hastáncosnak, függetlenül attól, hogy beállított fotózásról vagy egy fellépésről van szó?
D.T.: Itt nem pont a kérdésre válaszolok ne haragudj!
Fotózás:
- a fotóst szakmai irányultságú múlttal válasszon,
- készüljön fel egy fotózásra, mert csak úgy tud a fotós dolgozni,
- ez nem színpad, hanem pózolás ami teljesen mást kíván meg, mint egy tánc 🙂
Tánc:
- tanárt szakmai múlttal válasszon,
- két út van: vagy vegye komolyan vagy maradjon hobbistan és e szerint nyilatkozzon cselekedjen stb.
- a hastánc három részből tevődik össze szerintem, bár abban megoszlanak a vélemények, milyen százalékos aranyban : tánctudás, külcsín, marketing.
Brebán Katalin
Gy: Mi volt az eddigi legextravagánsabb munkád?
D.T.: Mikor a Glamour magazinba fotóztam egy phase one-nal 🙂 A képek amik elkészültek szerintem nem lettek jók, túl sokan mondták meg, mit kell csináljak 🙂 De magát a munkát élveztem 😉 nagyon.
Gy: Milyen álmokat dédelgetsz mostanság?
D.T.: Nagyratörő álmaim titkosak 😉 De 2 újabb projekt kerül az asztalra, szerintem a következő években!
Gy: Azt látom, hogy a kutyáid nagyon fontosak számodra. Kapcsolódsz valamilyen szervezethez vagy csoporthoz a kutyusok kapcsán?
D.T.: Igen a kutyáim a családom 😉 ők azok akik mindig mellettem vannak, az életem köréjük szerveződik, igazi kutyás vagyok ezt az életstílust választottam. Egy márkához (sixfeet) és egy közösséghez kötődöm (walkingdog). Mindkettőnek én vagyok a hivatalos fotósa és közeli barátságban állunk egymással.
Gy: Mit üzennél azoknak, akik épp most vacillálnak az álmuk és a polgári foglalkozásuk között?
D.T.: Költözzenek az álmukkal külföldre, én is fontolgatom!
Balla Andrea
Tündi Facebook oldalának elérhetősége: https://www.facebook.com/artdancephoto
A fényképek szerzői jogai Dóra Tündét, illetve megrendelőit illetik! A postban szereplő fotókat az ő engedélyükkel lehet felhasználni.
***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!
Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂
Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: