Ha a családi hátteremet nézem, akkor alföldi paraszt lány vagyok tót és sváb felmenőkkel. Ha a végzettségemet tekintem, akkor közgazdász értelmiségi vagyok. Ha az életvitelemet nézem, akkor sacc per kábé nagyvárosi életmódom van. Ha az életvezetési értékrendemet nézem, akkor…na ez bonyesz kicsit, erről majd talán egy másik postban :D. De röviden annyit, hogy érzelmileg hagyományos, szellemileg előretekintő, lelkileg nyitott, testileg már kevésbé önbántó és egyre jobban elfogadó, spirituálisan (saját)”igazságkereső” vagyok. Sokszor egy forradalmár tüzét érzem magamban égni, aki ölni tudna egy kis kockásabroszos, jó öreg háztáji nyugalomért 😀
Na ebbe a rendszerbe érkezett be a hastánc. Életem hangulatos kis káoszát eleve gyökeresen átalakította, de a mindenkori viszonyrendszerek mellé még ezt is be kellett suvasztani. Hogy miért is akkora nagy dolog ez? Azért, mert ez (legalábbis számomra, de sokan vagyunk még így ezzel) nem egy ritmikus mozgássorozat, hanem sokkal több annál. Életvitel, hobbi, szerelem, életstílus, megélhetés, önismeret, testedzés, önkifejezés és még sorolhatnám. Egy korábbi postomban megpróbáltam már fejtegetni a hastánc történelmi-társadalmi vetületeit. Meglehetősen nagypofájú lennék, ha azt mondanám, elhoztam a kedves olvasónak a spanyol viaszkot vagy az aranycsinálás receptjét, de azért tuti elgondolkodtak rajta páran :D. Próbáltam rávilágítani az általam felfedezett és megélt kettősségekre. Ennek az írásnak az egyik gondolatmenetéhez szeretnék most kapcsolódni és mesélnék arról, én hogyan tudom (vagy nem tudom) összeegyeztetni a külső és belső világommal a hastáncot. Biztos vagyok benne, hogy ez másnak is napi szintű logisztikai feladat/belső harc/tanulás és remélem, te is fogsz tudni kapcsolódni az olvasottakhoz.
Egy valamiről nem tudok még érdemben nyilatkozni, az pedig az anyaság és a hastánc viszonya. Szerencsére a blogomban ebben a témában vendégül láthattam Cellit, akinek az írását itt tudod elolvasni >
Kezdetekben vala a mámor…
Az elején egy cél lebegett a szemem előtt: NŐIESEDNI!!! Szerettem volna sokkal közelebb kerülni a női oldalamhoz, amin azok, akik nem láttak 10-15 évvel ezelőtt, igencsak csodálkoznak most. Nagyon eltökélt tudok lenni, ha ilyen erős vágy él bennem és ezzel az energiával nagyon gyorsan jelentős eredményeket tudok elérni. Teljesen elvarázsolt a CSODA, a gyakorlás, a tánc, a ruhák, az illatok, a színek. Vicces abba is belegondolni, hogy azt éreztem, na majd ettől jobban fogok tetszeni a pasiknak 😀
Volt azért ebben egy baromi nagy adag naivság, mert valahol elvártam a környezetemtől, hogy istennőnek kiáltsanak ki, csak azért, mert táncolok. Ezért egyébként se magamat, se mást nem tudok elítélni. Nagyon nagy szükségem volt erre az érzésre, engem azelőtt senki sem részesített efféle figyelemben. Azért biztos, ami tuti, kaptam egy pár pofont (kettőt biztosan), ami megmutatta, hogy előbb bent kell életre keltenem a saját istennőmet, mert ezt férfiaktól vagy másoktól nem várhatom el.
Munka, praktikum
Nekem baromi nagy mázlim van, ugyanis a mostani főnököm mindig is tudta, hogy hastáncolok. A munkaköröm egy része értékesítés, és anno azt mondta nekem, hogy nagyon jó, hogy “az éjszakában mozgok” (ebben tényleg nem volt semmi pejoratív részéről), mert jobban el tudom magam adni, nem félek a kapcsolatteremtéstől és az majd milyen jól fog jönni a feladataimban. A mindenkori kollégáim is nagy átlagban cukin viseltettek a hobbim iránt. Így is kaptam persze egy-két türhő beszólást, de ez különösebben sosem bántott.
Amit másoknál láttam, az már azért aggasztóbb volt. Volt, aki egy előléptetés miatt hagyta abba a táncot, van, aki a munkája vagy a beosztása miatt nem vállal nyilvános fellépést már (csak ADEKVÁT körülmények között). Továbbra sem szeretném ezeket a nőket megítélni, sőt, együttérzek velük. Ők azt gondolják, így a jobb vagy egyenesen a kirúgás veszélye fenyegetné őket. De azért feltennék egy kérdést: mennyiben rosszabb a hastánc munka mellett, mint egy akármilyen másik kreatív tevékenység, előadóművészeti forma vagy zenélés? Csodálattal figyelem a Facebookon pl. azokat az ismerősöket, akik a munkájuk mellett további sikereket érnek el zenészként, művészként. Az orientális tánc is ugyanolyan művészet. Sokan vagyunk, akik a művészi vonalat képviseljük, akik értelmesen tudunk nyilatkozni a hastáncról, akik olyan formában tudjuk reprezentálni ezt a közösséget, ami méltó hozzá. És nagyon remélem, hogy emiatt változni fog itthon annyiban a generál attitűd, hogy ne kelljen zughastáncolni.
Párkapcsolat
Ó jessz! Az a bizonyos “hadszíntér”, ahol összecsapnak a minták, értékrendek, felfogások, szokások. Ez alatt a majdnem 10 év alatt kaptam mindenfélét a párkapcsolataimban. Van is olyan pillanatom, amikor hálás vagyok mindenért, de sajnos nem mindig. Nagy általánosságban elmondható, hogy az elején a saját páromtól fintorgást kaptam, nem mondta, de az arcára volt írva, hogy ez számára nem megfelelő, szar. Persze, ha sikerem volt, akkor annak ő is örült. Később, más helyzetben ment a klasszikus féltékenykedés is. Egyik kapcsolatom sem volt sikerre ítélve: én túl zűrös voltam még belül, ők pedig nemcsak a hastáncot tagadták meg, hanem rajta keresztül engem is.
Én ezt úgy látom, hogy a szexualitás és az önkifejezés elegye ez a műfaj. Éppen ezért az ember lánya sokkal sebezhetőbb ebben a helyzetben. A szexualitáshoz a mai napig komoly sérelmek tapadnak mindkét oldal részéről. Én ezt saját magamban tudom helyretenni, másért felelősséget nem tudok vállalni.
Lehet, hogy bunkó hozzáállás, de már nincs se időm, se türelmem annak, aki ezt nem érti alapból, elmagyarázni, hogy mit jelent nekem ez az egész. Íme a bináris algoritmus: a csávó vagy ezzel fogad el, vagy sehogy. Én sem mondanám meg senkinek, hogy legyen kedves, hagyja abba a kvantum fizikai kutatásait vagy a gitározást, mert bassza az önérzetemet vagy bármi más okból kifolyólag nem tetszik.
Van az a mondás, hogy “A jóisten engem biztosan szeret!”. Hát engem tuti, mert most olyan hallatlan támogatást kapok a páromtól, amit még soha. Nekem fontos, hogy legyen párom, fontos őt partnerként is kezelni. Mindent meg szoktam vele beszélni a fellépések, tanítás stb. kapcsán és cserébe feltétel nélküli bizalmat kapok tőle.
Család és barátok
Nahát a család pont az a közeg, amin az ember nem tud változtatni. Nálunk apai ágról jött a művészi vonal, ezt igazán csak felnőttként tudtam kibontakoztatni, kellő fizikai távolsággal 😀 Azóta elismernek a családtagjaim, ami szerintem szerencsés helyzet. Nem kell küzdjek velük, de azért a véleményükre adok.
Nekem sajnos nincsenek ovi óta tartó barátságaim, nem tudom, milyen lehet így felnőni. Barátaim leginkább a tánc miatt vannak, velük azért a közös nevező adott sokszor. Nem is nagyon tudom elképzelni, milyen lehet az, ha egy barát befolyásolni akar, hogy ne táncoljak vagy valami így vagy úgy csináljak. Én sem igazán akarok meggyőzni másokat az igazamról. Hmm ez a bekezdés nem adott sokat hozzá a posthoz, de nekem a hastánc viszonylatában talán ez a legegyszerűbb területe az életemnek 😀
Utószó
Szeretem figyelembe venni azt, hogy min tudok változtatni az életemben és mi az, ami kvázi adottság. Egyre jobban tudok arra figyelni, milyen helyzetekben hogy érzem magam és arra tényleg van-e szükségem vagy nincs. Ez persze változásokat eredményezett, amik sokszor fájdalmasak voltak. Olyankor nehéz elhinni, hogy ez a “jobbért” történik. Nekem valahogy ezzel a hozzáállással könnyebbé vált az életem összeegyeztetése a hastánccal. Bár azért így sem egyszerű, mert ha valamilyen szeretnél lenni, az mindig nehezebb, mint semmilyennek lenni, ami pedig nagyon úgy néz ki, hogy rendszerszintű alap elvárás mostanában.
Szerintem megéri prioritásokat felállítani és érdemes bátran ragaszkodni hozzájuk. Ez több munkával jár, mint semmit sem csinálni, de azt mondhatom, hogy ezerszeresen térül meg a befektetés! Ha akarod a hastáncot, akkor járd ki az utadat, tanuld meg, amit kell, légy a saját szilárd támaszod, az istennőd, és merj a saját fényeddel ragyogni! Ha másért nem is, akkor magadért…
***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!
Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂
Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: