A férfiak nem szeretik a hastáncot!

A hastánc órákon mi vagyunk, nők. Magunkat visszük oda, pont azt és annyit, ami és amennyi mi vagyunk. Nevetünk, támogatunk, félünk, kétkedünk, győzünk és veszítünk. A színpadon is mi vagyunk, önkifejezünk, kicsit suták vagyunk, kicsit bizonytalanok vagy éppen túláradóak, eksztázist élünk meg, figyelmet kapunk és csillogunk. A hastánc előadóművészet, néha csak magunknak, néha mások kedvéért is mozdulunk.

És mit hozott a hastánc?

A hastáncra vastag szubjektív-érzelmi-kultúrális rétegeket halmoztak az évezredek. Mást jelentett mindig is férfinak és nőnek, és mást a kontextus függvényében. A nőknek, táncosként vagy nézőként a női energiák mozgatása, megélése, sugárzása. Titkos szertartás, olyan rítus, ami a szülésen keresztül erősen kötődik az élet misztériumához (hiszen a hastáncban a legtöbbet a női szerveink körül elhelyezkedő izmokat használjuk). A férfiak számára sokáig nem volt több annál, mint pusztán a vágyaik kiszolgálása. A táncos egy esztétikus húsdarab, amely parancsra mozdul, kényezteti az érzékeket. Ez a lenyomat elég erősen megmaradhatott a férfiakban, és automatikusan aktiválódik sokszor  a mai napig.

Az én tapasztalatom az, hogy az éttermi hastánc abban a közegben, abban a formában manapság is ezt a kiszolgáló funkciót hivatott betölteni. Magyarországon egy hastáncos egyik legfőbb bevételi forrása az éttermezés lehet sokszor. Itt a férfi a fent említettetek várja el. Lehet, hogy nem akar vagy nem is tud mást ebből befogadni. Éppen ezért nem is csodálkozom azon, hogy nagyszínpados gála esteken a közönség töredéke hímnemű csak. Művészet, önkifejezés? Érdektelen…

Az előbb a kontextus kapcsán arra céloztam, hogy a (hastáncos)nők a férfiakkal való kapcsolatuk során megtanulták kihasználni az igényeiket, vágyaikat. Miért? Mert NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSUK! Évezredeken keresztül egy nő számára az egyetlen érvényesülési forma az volt, ha látszólag a férfiak szabályai szerint játszik és közben hazudik. És kedves lányok, asszonyok, ez a minta pedig bennünk aktiválódik sokszor, ha akarjuk, ha nem. Hallgatólagosan beleegyezünk a kiszolgálásba, a játszmába. És a két dolog erősíti egymást. Egy hastáncos csak arra való, hogy…mert ő egy képmutató, ostoba tárgy. A férfi meg egy alantas ösztönlény, mert mind csak AZT akarja.

Biztos ez?

Személyes tapasztalataim alapján azt a következtetést vontam le, hogy sokszor csak egy potenciális prédát, egy bio díszletet látnak, nem a mozdulatot, az önkifejezést, az örömöt, az érzést. Mégis, miért lehetséges ez? Miért nem látnak túl a húson, a tárgyon, a vágyon? Miért nem látják a művészetet, az EMBERT? Mondják sokan, mert a férfi már csak ilyen…TÚRÓT!

Ha egyetértünk a gondolattal, hogy a férfi egy ösztönlény, akit a farka irányít, akkor egyrészt ledegradáljuk őt, másrészt pedig levesszük a válláról a felelősséget a mondataiért, cselekedeteiért, viselkedéséért, amit pedig igenis neki kell viselnie.

Emellett hol is az ÉN felelősségem? Miért gondolom azt, hogy én egy tárgy vagyok az ő szemükben? Nem azért esetleg, mert, utalván a fenti női mintára, én magam tárgyiasítom magamat? Lehet erre válasz, hogy elkezdjük sorolni sokan azt a számtalan példát, amikor egy férfi csöcsrázásként aposztrofálta a hastáncot a fülünk hallatára, csak azt nézte, hogy a táncos dagadt/szőrös/ronda vagy éppen csak a szexualitása fogta meg. Vannak olyan férfiak, akik őszinte csodálói a hastáncnak. Mindkét serpenyőben lesznek tételek, de vajon ki szerint merre billen a mérleg?

Három konkrét példát tudok, amikor is férfit tisztelettel hallottam nyilatkozni a hastáncról: drága yumeiho terapeutám, aki testi-lelki orvosságként tekint erre a táncra, egy kedves koreográfus barátom és imádott életem párja, akik művészetként értékelik.

Mit akarok ezzel az egésszel mondani?

Azt akarom mondani, hogy nekünk, táncosnőknek a feladatunk, hogy felemeljük a hastáncot a méltó helyére. Nekünk kell azzal a tartalommal és minőséggel megtölteni, amit emelt fővel, méltóságteljesen tudunk képviselni a mindennapjainkban is. Hogy ne kelljen sunyulni a munkahelyen vagy lemondani egy fellépést, mondván, “Én egy ügyvéd/orvos/mérnök/igazgató vagyok, nem engedhetem meg magamnak, hogy az ügyfeleim/betegeim/munkatársaim/üzleti partnereim ÍGY lássanak!”.

Hiszem, hogy nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk a férfiaknak is ezeket a minőségeket. Szeretettel, partnerként tekintve rájuk. Képesek arra, hogy a szívükkel értsék meg a szándékot, viszont nekünk kell kezdeményezni. Ők nem fogják csak úgy maguktól azt mondani, hogy “Na jó, elegem van ebből a kényelmes helyzetből, mégis emberszámba veszlek ezentúl.” Szeretnék nekik abban segíteni, hogy erre a táncra a rárakódott előítéletektől mentesen tudjanak tekinteni és így eldönteni, szeretik-e a hastáncot vagy sem. És nagyon szeretném, ha minél többen gondolkodnánk és cselekednénk hasonlóképpen!

Félelmetesnek tűnhet elrugaszkodni a már jól megszokottól. Hiszen azért kapunk sok férfitől elismerést, mert kiszolgáljuk az igényeiket a tánccal, meg akarunk nekik felelni. Ezért feláldozzuk az ideákat, a női kapcsolatokat, az önbecsülést. Lehet ezt így csinálni akármeddig, csak nem érdemes. Nem ettől nő egy nő, nem is attól, hogy öklét rázza a “szemét disznókra”. A legtöbb nő számára egyre kevésbé összeegyeztethető az öntudat és az efféle lealacsonyodás.

Önmagunk elfogadása, elismerése és szeretete sokat segíthet abban, hogy a hastáncot is más, magasabb minőségben képviselhessük. Ha képesek vagyunk a külső elvárásoktól függetlenül, sjaát magunkat tisztelve belemenni és lenni egy helyzetben, amiben tényleg jól érezhetjük magunkat, akkor nincs szükség se szégyenre, se hazugságra. A nem megfelelő szitukat pedig megtanuljuk egy könnyed félmosollyal, és, hogy stílszerű legyek, csípőből elutasítani.

Így válhat az egyébként szólisztikus hastánc páros műfajjá férfi és nő között, egymást bevonva és segítve, együtt, szeretetben!

***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!

Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂

Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.