Pár gondolat a legcukibb hastánc versenyről, amin valaha is voltam

Szeretet rohamom van és muszáj kiadjam magamból!!!

Múlt szombaton (azon kultúrantropológusok kedvéért, akik valamikor 2084 tájékán olvassák ezt a postot egy Hold bázisról, 2017.04.22-e szombat) került megrendezésre immáron kb. tizenvalahanyadjára a Tahmina Hastánc Bajnokság, Bacsa Ildikó Tahmina szervezésében. Már másodjára hívott el zsűrizni, ami nekem NAGY megtiszteltetés!

Nem is ez a lényeg, hanem az élmény. Kár, hogy kezdő versenyző koromban még nem volt ez a rendezvény, legalábbis nem tudtam róla. Aztán lett persze később, indultam is rajta, meg is nyertem egy-két kategóriát. Azok is jó hangulatúak voltak, de ez a mostani, ez most valami egészen különlegesre sikeredett. Családias volt a légkör, a másnapi workshopokon meg jó sokan voltak.

Kedvenc dolgok, pillanatok

1) A profi kategóriában versenyzőket Ildi beültette a zsűribe. Na ezen lehidaltam! Milyen jó már, hogy szerezhetnek egy kis gyakorlatot azok a csajok, akik nemsokára kijárják a “versenyző sulit”?

2) Az egyszem gyerek csoport szuper ügyes volt. Lehet, én láttam régen gyerek hastáncos csoportokat, de nagyon tetszett, hogy a ruhájuk igényes volt, de nem volt indokolatlanul gyerekes vagy felnőttes, a produkciójuk simán volt olyan színvonalú, mint egy rendes kezdő csoporté.

3) Nemesházi Detti (Nasreen Hastánc Stúdió) egyik tanítványa, aki a dáma kategóriában indult, egy pillanatra elfelejtette a koreót. Minden táncos rémálma a black-out, ennél már csak az szarabb, ha lepattan az emberről a melltartó. A közönség meg azon nyomban egy emberként kezdte őt biztatni, meg tapsolni neki. A dáma kategóriát amúgy is imádom mindig, meg szerintem bazi jó fejség az összes szervezőtől, akik hirdetnek ilyet. Na de az volt az abszolút érzelmi csúcspont aznap.

4) A haladók, profik! Jujj, hát ott csak hátra kellett dőlni. Beszarás jók voltak MIND!

5) És végül, de nem utolsó sorban, Ildinek a kedvessége, figyelme, gondoskodása. Nem tudom, hogy csinálja, de rengeteget adott aznap nekem is, pedig csak ültem a hátsómon 🙂

Kedves Versenyzők!

Innen üzenem nektek, akik eljöttetek, hogy megérte, még ha éppen akkor nem is kaptatok semmit. Nagyon fontos a színpadi rutin, és ez egy nagyon kedves, komfortos közeg volt, remélem, sikerült töltekezni belőle.

Üzenem továbbá azoknak, akik nem jöttel el, hogy ne filózzanak rajta, csak jöjjenek, ne hagyjanak ki egy ilyen támogató, jó arc versenyt! 🙂

***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!

Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂

Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.