Ahogy egy korábbi postomban ígértem, rittyentettem egy írást a táncgyakorlásról. Amit ebben a postban tuti nem olvashattok, az egy gyakorlási terv, vagy egy konkrét mozdulat begyakorlására vonatkozó tippek. Mivel minden hastáncos, aki ezt olvassa, feltételezhetően más alapokkal, testalkattal, mozgáskultúrával, testi és lelki nyavalyával rendelkezik (igen, az utóbbi kettő is befolyásolja a mozgás minőséget), esetleg más stílusban tanul, más a habitusa, stb., ezért ezt majd szépen lerendezi a tanárával, mesterével. Ehelyett arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hogy nekem mitől hatékony, eredményes és örömteli a gyakorlás.
Hencegés következik 😀 Én 10 éves korom óta gyakorolok és tanulok dolgokat az iskolán, munkahelyen kívül. 12 évet zenéltem, majd jött a harcművészet, amit 10 éven keresztül űztem, mellé bejött 9 éve a hastánc, ami azóta is az életem része, valamint elkezdtem jógázni kb. 2 éve. Mindegyiket nagy szorgalommal gyakoroltam/gyakorlom, mert mindig is szerettem a hobbijaimat és szerettem volna sikereket elérni általuk. 22 évnyi gyakorlási és 5 évnyi tanítási tapasztalattal rendelkezem jelenleg, és úgy döntöttem, hogy összefoglalom a legfontosabb gondolatokat, sarokpontokat.
Ha arra vársz, hogy mikor lesz szabadidőd, akkor sosem fogod megcsinálni, azt, amit szeretnél!
Kegyetlenül hangzik, de így van. Szeretnék azért azokhoz szólni, akik mondjuk párral/egyedül nevelnek egy vagy több gyereket, két munkájuk van, tengernyi a dolguk és nagy felelősség nyomja a vállukat. Teljesen megértem, ha azt mondjátok, nincs időtök. Ez egy vis major helyzet, amikor sajnos priorizálni kell, és érdemes elfogadni az adott élethelyzetet.
Nekem a diploma óta (2009. februárja) mindig 1,5-2 állásom volt. Az első munkahelyem mellett otthon még napi 4 órát fordítottam, hogy megéljek. Akkor még hobbi volt a tánc, de már rendszeresen gyakoroltam. Később leadtam a fordítást, és a tánc egyre hangsúlyosabb lett, elkezdtem vele pénzt keresni, felelősséget vállalni tanárként, társulatban dolgozni. Emellett volt még a harcművészet, illetve a magán életem. Sok áldozatot hoztam azért, hogy fejlődjek és nem volt sok szabad időm, amikor csak a köldökömből szedegettem a szöszmöszt. Most már kevesebbet vállalok és tudom, mennyire értékes a “fejbőlkibámulós” idő, viszont az is be van osztva “fejbőlkibámulásra”. Tehát aki komolyabban szeretne foglalkozni BÁRMIVEL, az felejtse el a fenti kifogást.
A gyakorlás alapvetései – számomra
Slágvortokban:
- rendszeresség,
- következetesség,
- elköteleződés,
- “egyedül nem megy”.
Bővebben… 🙂
Rendszeresség
A rendszeresség nem azt jelenti, hogy minden nap 6 órát kell nyomni valamit, hanem pusztán azt, hogy van egy állandó tényező az életünkben, a gyakorlás. Órai és önálló is, bezony. Amikor az ember új dolgokat tanul, új szokásokat is érdemes felvennie, ilyen lehet az, hogy én heti x alkalommal izzadok otthon a tükör előtt. Egy új szokás megtanulásához azt mondják, 21 nap kell. Mondjuk konvertáljuk ezt 21 alkalomra. Ha pl. heti egy táncórát és heti két otthoni gyakorlást veszünk, akkor ez 7 hét, ami kevesebb mint két hónap, ami MOLYFING IDŐ. Ugye? Ha heti két táncóra, heti két gyaki van, még kevesebb. Persze el lehet lustulni, de legalább tudjuk, hogy nem olyan vészes visszahozni a gyakorlatot.
Következetesség
Én ez alatt kb. azt értem, hogy nem feltétlenül elég egy mozdulattal vagy témával egyszer foglalkozni, aztán pipa, hogy jól van, ez már megy. Érdemes újra és újra elővenni, átnézni, leporolni. Ha jó a tanár, akkor úgyis úgy fog felépíteni pl. egy kezdő modult, hogy az órák anyagai egymásra épülnek és úgy ad “házit”, hogy valóban épülhessen a tánctudás az alapoktól a tetőn át a lakás dekorig. Ez fog előre vinni a tánctanulásban.
Itt egyetlen gyakorlati dologra térnék ki, ami összefügg a rendszerességgel is. Ez a mozdulatok tisztázása. Hogyan lehetséges az? Újfent nem lesz ebben semmi medzsik, a kulcsszó: ISMÉTLÉSSZÁM. Bővebben: TÖMÉNYTELEN ISMÉTLÉSSZÁM. Szar ügy, de ez van, mindenkinek túl kell esnie a favágáson. Miért? Végeztek egy kutatást olyan személy bevonásával, aki nagyjából 10 percenként elfelejti az összes emlékét (nem emlékszem már, mi volt ennek a háttere, de ez most nem is fontos). Vele gyakoroltattak valamilyen kézi írásmódot. Azt vették észre rajta, hogy bár továbbra is 10 perces etapokra képes emlékezni, a motorikus készségei javultak. Azért, mert a mozgásmintát máshol tárolja az agy és a szövetek. Tehát a mozgás nem memóriához kötött, azt a test nagyon jól raktározza. Ami a hastánc esetében inkább memória dolog, az egy kombináció/koreográfia.
Elköteleződés
Igazából ezzel kellett volna kezdjem, mert szerintem ez a legfontosabb az összes közül. Itt a legegyszerűbb a képlet: ha el vagyok köteleződve, ha azt érzem, hogy ójessz, EZ az, amit csinálni szeretnék, akkor semmi sem nyűg szinte, ha nem, akkor pedig a szar is ízetlen. Ha valakinek a hastánc csak egy rekreációs tevékenység, akkor tök OK, hogy nem gyakorol heti ötször, az rendben van. De tudja magáról, hogy ezt és így szeretné csinálni. Egy jó tanár egyébként nagyon sokat segíthet az orientációban. Az elköteleződésnek is vannak persze szintjei, ezt mindenkinek saját magának érdemes kitalálnia, pontosan mit is szeretne kezdeni a tánccal.
“Egyedül nem megy”
A gyakorlás hatékonyságát nagyban befolyásolja a folyamatos és jó minőségű visszajelzés, amit az ember lánya a tanárjától kap. Ő az, aki kijavít, ösztönöz, dicsér, ostort csattogtat, ha kell 😀 Ő tud adni egy jó itinert, inspirációt. Tessék beszélgetést kezdeményezni, konzultációt vagy akár magán alkalmat kérni tőle, vagy mástól, akinek a munkássága meggyőző számotokra. A másik meg az, hogy nem mindenki képes arra, hogy saját gyakorlási metodikát fejlesszen ki, de nem is kell, mások majd segítenek.
Edző: Ma akkor is lesz edzés!
Felejtsd el…
És akkor a végére egy kis adoma 😀
“Jó lesz az (ide)!” – nem, rohadtul nem lesz az, ha így áll hozzá az ember. Érdemes figyelni, ki milyen igénnyel áll a hastánchoz, érdemes eszmét cserélni másokkal. Szerintem a követendő példa a növekvő szemlélet, ami szerint érdemes nyitottnak lenni és fogadni az újabb és újabb ingereket és nem árt néha feltenni magunknak a kérdést, hogy mit és hogyan tudnék csinálni, hogy valami még jobb legyen.
“Sosem fog menni!” – ilyen nincs, csak ha elhiszitek. Olyan lehet, hogy lesz, hogy nem úgy fog kinézni egy mozdulat, mint XY-nak, de más személyek vagytok, lehet, hogy a testalkatotok is más. Anatómia Nagyúr pedig úgyis azt fogja engedni, ami bennetek van, nem érdemes szembeszállni vele.
Remélem, hogy a fentiekkel sikerült valami pluszt adjak, esetleg válaszolni pár kérdésre. Ha úgy érzitek, jó lenne, akkor boncolgathatom még a témát, csak szóljatok 🙂
***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!
Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂
Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: