Ez a hét nemcsak a madárpicsogás meg a napsütés miatt indult extra jól. Megkeresett ugyanis egy régi kedves barátnőm, Téglás Kriszti, a.k.a. Haalima egy írásával. Róla tudni érdemes, hogy a hazai fúziós hastánc élet egyik legmeghatározóbb szereplője. Ismerem kb. 7 éve, de nem tartjuk napi rendszerességgel a kapcsolatot, mert mindketten nagyon elfoglalt hölgyek vagyunk. Emiatt is padlózok, amikor időről-időre látom táncolni, mert eddig mindig képes volt újat és jobbat mutatni.
Kaptam tőle egy írást, afféle “ars poeticát”, de ez annál sokkal több is egyben számomra. Aki végigolvassa, megismerheti őt is, a gondolkodásmódja és attitűdje áthatja a sorokat. Én nagyon kutyaütő irodalmár vagyok, de még számomra is pusztán elolvasni a cikket egy élmény volt: úgy éreztem, mintha egy kristályt forgatnék a kezemben, ami a szivárvány minden színében pompázik, tele van zárványokkal, titkokkal, tartalommal. Nem akarom elrabolni jogosan megérdemelt babérjait, úgyhogy nem is reagálnék most rá, lehet, egy későbbi postban írok a saját hitvallásomról.
Nagyon szépen köszönöm a postodat, és azt, hogy megtiszteltél vele! 🙂
“Fúzió – Ami vagyok
Beszélgessünk egy kicsit arról a megmagyarázhatatlan „furaságról”, ami miatt nehezebben helyezkedünk bele a társadalom előre megvetett kis ágyaiba, ami kilépésre ösztönöz abból a bizonyos keretből, ami miatt esetleg nehezebben tudnunk beszélgetést kezdeményezni idegen társaságban, vagy éppen mert már megint irdatlan bámulnak, mert „furán” nézünk ki. Többen vagyunk így, mint ahányan beismerjük és többen tesznek úgy, mint ha valóban azok lennének, de nem azok.
Az ember jó esetben keresi önmagát. Ez egy hosszú és sokszor igen erőt próbáló feladat. Miután úgy gondolja, hogy az úton jár, az alatt is újabb kibontakozások történhetnek, akár egy facsemeténél, aki növekedés közben újabb és újabb ágakat ereszt. Így kapcsolódik nálam össze a hastánc a fúzióval.
A hastánc egy nagyon lágy, mégis dinamikus mozgásforma, ami tökéletes a nőiesség kifejezésére, megélésére, valamint hatalmas segítséget nyújt saját magunk elfogadása kapcsán is. A fúzió az én hastáncos fám lombozata, ami újabb és újabb ágakat ereszt, most már sokadik éve. Erre a törzsre kapcsolódik az extrém hajviselet, a keleti és nyugati filozófia, a japán nyelv töredékei, amit ha nem is sikerült megtanulni, jelentősen megváltoztatta a világszemléletem. További ágai a bizonyos testmódosítások, valamint a különböző tánc és mozgásformák kipróbálása, esetleg művelése. Ez a fúzió és ez vagyok én.
Ha külső szemmel belesünk a fellépéseink kulisszatitkaiba, sokszor látjuk, hogy a fellépés napján, vagy esetleg kicsivel előtte befonjuk a műrasztáinkat, elővesszük a hamis septum ékszert, felrakjuk az egyel nagyobb műszempillát, besminkelünk és már kész is egy másik identitás, aki onnantól már máshogy sugárzik. Ruhájának minden apró kis részlete új titkokat rejt, zenéjének misztikuma egyezik szívének dobbanásával, magabiztos és büszke. De mi a valóság? A magát színpadra lépéskor átalakító, vagy maga az, akivé átalakult? Létezhet-e egyszerre a kettő? Mi gátol meg minket abban, hogy ne csak a színpadon legyünk azok, akivé abban a pár percben válunk? Hogy tényleg azok legyünk, akik vagyunk? Azok vagyunk, akik lenni akarunk, vagy azok vagyunk, akik szeretnek olyanok lenni, akik belebújnak szerepekbe, majd a nap végén ruháikkal együtt azt is levetik magukról? Probléma-e ez, vagy nem? Miért ne lehetne belebújni szerepekbe, csak a móka kedvéért? Lehet! Semmi gond nincs ezzel, hiszen magában rejti a játékosságot, ugyanúgy kifejezheti a tánc szeretetét. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ahány ember, annyi motiváció, annyi cél létezik, próbálkozás nélkül pedig nincs eredmény.
A probléma mindig ott kezdődik, amikor valaki túlkompenzálás végett olyan szerepeket erőltet/vesz fel magára a külvilág pozitív visszacsatolása reményében, ami nem rá van szabva. Természetesen amíg nem próbálta, nem tudhatja, ez is egy tanulási folyamat. Ellenben ha tudja, mégis ragaszkodik hozzá, az számára és környezete számára is ugyanolyan káros lehet. Például, amikor valaki vezető szerepben tetszeleg, pedig valójában sokkal jobban szeret inkább a háttérből irányítani. Vagy amikor valaki a háttérbe szorítja magát, pedig valójában jó vezető lenne, de nem mer előlépni, mert fél az elutasítástól és kudarcoktól. Márpedig kudarc mindenhol van. Ott is, ahol nem azt csináljuk, amit szeretünk. Érdekes, hogy ezt mégis könnyebben viseljük, mint amikor valami olyat kellene felvállalni, amit szívvel-lélekkel tennénk.
Szeretjük művésznek nevezni magunkat. Pedig mi nem vagyunk „A Művészet”. Annak eszközei lehetünk csak, egy-egy megtestesülése és alázattal tekinthetünk rá, magunkra, hogy közvetíthettünk valamit, hogy részesei lehettünk egy olyan élménynek, ami esetleg hatást váltott ki a közösségből. A művészet közvetítői lehetünk. Eszközök, akik segíthetnek másoknak is megismerni, amit mi tapasztalunk. Így lehetünk részesei a kapcsolódásnak, a kollektív tudat megélésének egy közös improvizáció során. A tisztulásnak, vagy totális összetörésnek és még ezer másik folyamatnak. Csatornák vagyunk, nem kezdetek és végek.
Az én fúzióm pedig ilyen. Gondolkodom, kutatok, inspirálódom, adaptálok, megélek. Elmélyedek, holtpontra kerülök, leválok, majd újra kapcsolódom. Színes vagyok, vagy épp fekete, magamba olvasztottam a fúziót, a személyiségem maga a fúzió. Tapasztalatok sokasága, amik összeállnak, majd széthullnak és más élményekkel újra fuzionálnak. A tincseim reggel és este is velem vannak, az ékszereim, a közvetített hangulataim és a megéléseim is. Nem veszem fel őket, mert mindig is itt voltak bennem. Nem teszem le őket, mert ők a lényem. Neked fura, nekem az univerzum végtelensége. Nekem ez a fúzió és ez vagyok én.”
* A post kiemelt képét Pazonyi Dóra készítette, köszönjük neki!
***
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! Ha tetszett, like-old és oszd meg másokkal is!
Szemezgess kedvedre az ajánlóból, olvasd el a többi postomat is 🙂
Kattints a képre és csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova mindig kiteszem a friss postokat, de ezek mellett videókat, képeket, egyéb gondolatokat is találsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: